Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

óval alig lesz kiépíthető. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát én, t. ház, azt mondom, hogy Thaly Kálmán képviselőtársam megjegyzése correct és a dolog mai stádiumában forma tekintetében azt kifogásolni nem lehet. Van ugyan törvény reá, gondolom a ministerelnök ur azt mondotta, hogy törvényes intézkedés van és ha a törvény végre nem hajtatik, ebből hátrány származik a nemzet tekintélyére. De én azt állítom, hogy ha a ministerelnök ur takarékossági szándéka komoly, akkor el kell készülve lennie arra, hogy sokat meg kell rendszabályozni és szűkebbre fogni, a mi ma törvényen alapul, a nélkül, hogy a tekintély megcsorbíttatnék. Ezen dolognak egyszerű eljárása az: Magyarország pénzügyi helyzete komoly — nem én mondom, onnan mondták — s ha ez a kijelentés komoly volt, tessék ehhez szabni eljárásukat. Ez egyszerű parlamenti actus. Függesztessék fel a törvény végrehajtása egy novellával s halasztassék az ügy jobb időkre. (Helyeslés a szélső [313] baloldalon.) A ki időt nyer, életet is nyer. Ha komoly a szándék, méltóztassék most bebizonyítani és ne tessék oly eljárást követni, a mint a ministerelnök ur követni méltóztatott, hogy az udvartartásnál az ellenkezőjével érvel annak, mint a mit az országháznál hozott fel. Ezek után kijelentem, hogy a tételt nem fogadom el, hanem csatlakozom Gulner Gyula határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 1884—87. 36. A színészetről és annak irányításáról 1887. február 4. KN. 1884—1887. XIV. 394—399. [394] T. képviselőház! Két irány az, a melyben én a szőnyegen levő ügyhöz megjegyzéseimet tenni akarom, telhetőleg a legnagyobb objectivitással. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik irány: a szinügy állása általában, a másik ügy az intendánsi kérdés, ti. az, mely ma általános ingerültséget okoz a közönség számos körében. Mindenekelőtt meg akarom jegyezni t. ház, hogy nagyon sajnálom azt, hogy az ügy olyan arányokat öltött, a minőket öltött. Én azt hiszem, hogy tekintettel a jelen helyzetre, tekintettel ezen nemzetnek súlyos bajaira, a helyzet fenyegető voltára, lehetetlen, hogy a törvényhozás teljes munkarendjét és mindenét tökéletesen egy intendánsi kérdésnek rendelje alá. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A másik dolog, melyre megjegyzést kell tennem, az, hogy legjobb meggyőződésem szerint a magyar színészet ügyét, tehát az operáét is nem az intendáns-kérdés szempontjából, sem a jelenlegi pénzügyi bajok szempontjából, hanem a fejlődés szempontjából kell megítélni, mert én akként vagyok meggyőződve, t. képviselőház, hoy ma hívják bár az opera intendánsát gróf Keglevich Istvánnak, vagy báró Podmaniczkynak, vagy bárkinek, egy circulus vitíosus van, a mely circulus vitiosusban van egy helyzet, a melyből másképen kibontakozni nem lehet, csak egy cardinalis rendszerváltoztatással. A mig ezen rendszerváltoztatás be nem következik, az egyik intendáns örökli és növeli elődjének a bajait és a bajokon segítve nem lesz. T. képviselőház! Én kimondtam azt a szót: a fejlődés szempontjából kell ítélni. Nagyon sajnálom, hogy t. előttem szólott Vadnay Károly képviselő ur, a ki velem együtt — a messze múltban, a negyvenes évek derekán — velem együtt tapsolt a magyar szinészet voltaképeni megalapítóinak és oszlopainak, a helyett, hogy kifejtette volna a kifejlődést magát és szembeállította volna a mai helyzettel, ő csak a pénzügyi kényszerűséget, ezt a mostani szempontot domborítja ki és védi azt, a mi meg nem tartható. Hát, t. képviselőház, velem szemben elmondhatja bárki, hogy én magam mi jogon szólok egyáltalán a szinügyhez, én, a ki a szavaló és éneklő művészetekkel szemben ma körülbelül abban a helyzetben vagyok, a melyben van a vak Munkácsy képével? T. képviselőház! Az én helyzetem nem volt mindig olyan; én a szinügybe mélyen betekintettem és azok a most működő erők, azoknak színe-java ki fogja nekem állítani a bizonyítványt, hogy mint kolozsvári criticus, tárgyilagosan és akként biráltam a szinművészetet, hogy ellene egyáltalán kifogást nem tehetett senki sem. Ez az én jogosultságom. T. képviselőház! A bajok baja az, hogy az [395] operaház, a nemzeti színművészet ugyanazokon a nyomokon halad, a melyeken halad a mostani kormányzat, a mely nyomokon a kormányzat a társadalom fölfogását tökéletesen felforgatta, rossz irányba terelte. (Igaz! a szélső balon.)