Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

megítélni, hogy időtöltés, hanem annak physiologiai oldalát is kell venni és ha ezen oldalról tekintjük, tapasztalni fogjuk, hogy számos ember kicsiben kezdi, a szenvedély erőt vesz rajta, miért? mert a játék ingert képez az idegrendszerére és ez a rendszer mindig magasabb és magasabb inger után törekszik, ép ugy, mint annál a ki iszákosságra adja magát. (Ugy van! balfelől) Ez is kicsiben kezdve, elvégzi pályáját a legfertelmesebb helyeken. T. ház! Leginkább az indít engem e felszólalásra, minthogy látom, hogy a játékszenvedélyt még maga az állam az ő intézményei közt is inegtűri, [184] mint a hogy tűri a kis lutrit, mint a hogy újabb időben úgyszólván az egész jótékonyság lutri tárgyává tétetik, mert a társadalom physiologiai szervezete már oda sülyedt, hogy csupán ily mesterséges inger útján nyerhető meg még a nemesebb czéloknak is, melyeknek önként kellene hódolnia. Én arra törekszem, hogy ezen általános mételyt, mely Magyarországon számos boldogtalant teremtett és oka szerintem azon rettenetes időpazarlásnak, mely intelligentiánk főbűne, (Ugy van! a szélső balon) mely a helyett, hogy törekednék magasabb szempontokra, hogy emelkednék művelődés tekintetében, hódol azon játékoknak, melyekkel valóságban csak idegrendszerét tompítja, (Helyesés a szélső balon) ez indit ezen felszólalásra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én arra törekszem, hogy a mennyiben lehetséges, az általános métely egyes szakaszainak letörjem azon fájdalmas tüskéjét, mely a társadalom testébe belenyúl. Interpeílatióm a következőképen hangzik (olvassa): Interpellatio az igazságügyi ministerhez. Való-e és van-e az igazságügyi ministemek tudomása arról, hogy a királyi Curia II-ik büntető tanácsa itéletileg kimondotta azt, hogy az úgynevezett „Ferbli" kártyajáték nem szerencsejáték, tehát nem is büntetendő? Való-e, hogy ugyanaz a tanács ugyanabban az ítéletben azt is kimondotta, hogy az a rendőr, a ki ajándékkal megkinálatott azért, hogy a „ferblit" föl ne jelentse, nem volt vesztegetésnek kitéve, mert nem köteles a „febrlit" följelenteni? Minthogy azonban tény, hogy az úgynevezett „Ferbli" tisztán a vakszerencsén alapul s nyilvános helyen űzve, beléütközik a kihágásokról szóló törvény intézkedéseibe; továbbá a rendőrnek ajándékkal való megkinálása oly czélzattal, hogy a szándékba vett jelentést meg ne tegye, még akkor is vesztegetési kiséri et, ha a rendőr esetleg tévedne. Kérdem a ministertől: mit szándékozik tenni, hogy a végérvényes ítélet mélyreható gonosz következményei elenyésztessenek? Kérem a t. házat, méltóztassék interpellatiómat az igazságügyministerhez juttatni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Még egyszer a szerencsejátékokról 1886. január 23. KN. 1884—1887. VIII. 138—140. [138] T. képviselőház! Abból, hogy a lotto jövedelme az 1886-ik évre bizonyos emelkedést mutat, (Halljuk!) indokot meritek arra, hogy ezúttal az intézmény ellen felhozzam azt, a mi nemcsak az én álláspontomnál fogva felhozható, hanem a minek elmondása benső emberi érzetem szerint mindenkinek a kötelessége, a ki nemcsak a jövedékeket, hanem egyszersmind a társadalmi állapotot tartja szem előtt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A magyar közoktatásügy mai vezetője kiadta azt a jelszót, hogy a magyar nemzet jövőjét a vagyonosodásban és intelligentiában látja. Én akkor, midőn ő ezt hangoztatta, hozzátettem, hogy még a becsületességben is. Ha mi ebben az országban vagyonosságot, intelligentiát és becsületességet fejleszteni akarunk, erre csupán csak egy út van s ez az, hogy a becsületes munka, a becsületes szerzés értékét megállapítsuk és a népet arra szoktassuk, hogy saját munkájába, saját törekvésébe fektesse jövőjét és szokjék el attól, hogy a véletlen vak szerencséjétől várja boldogulását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És t. képviselőház, midőn én ezt kimondom — és érzem, hogy ez ellen senkinek kifogása nem lehet — ráutalok arra a monstrumra, mely benne foglaltaik a magyar büntető törvénykönyvben s ez azon szakasz, mely a szerencsejátékokról szól s melyben a szerencsejáték ugy van praecisirozva, hogy — a Curia legújabb döntvénye szerint is — az a büntetendő, a mely kizárólagosan a vak szerencsére van alapítva. Tehát ismérve meg van állapítva és a 91. §. alól az állam, e legnagyobb hazárdjátékos, (Derültség a szélső baloldalon) az ő lottó-