Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE
A következő alternatívát látja „fel kellene állítani a parallel tanfolyamot az összes nemzetiségek számára, vagy pedig, mire jogunk és hatalmunk van, hogy állami intézeteinkben magyar nyelven történjék a tanítás" (KN. 1881—84. IV. 85.). Február 14-én terjedelmes beszédben foglalkozott az egyetemek helyzetével és az ott folyó oktatással. A tanárok és a diákok arányával elmondta, hogy néhol több mint 800 hallgatója van egy-egy előadónak, amikor a legnagyobb előadók sem nagyobbak a 3—400 hallgatót befogadónál. A hazai és külföldi tanintézetekben kb „hetedfél ezerre" becsülte a hallgatók számát. Szóvá tette a vizsgarendszert, a tandíjat; elmarasztalta a tudományegyetemet és elismeréssel szólt a műegyetemről. Még ugyanezen a napon pártját fogta a szegedi bábaképző intézetnek (KN. 1881—84. III. 35—39, 47.). Többször szóvá tette azt, hogy „jelenleg Németországban a magyar nemzet és egyáltalában a magyar nemzetiség ellen szítogatnak". A Gustav Adolf-Verein sorozatban adja ki és juttatja el kiadványait a külföldön megtelepedett, ott élő német népcsoportoknak. 1882. február 15-én konkrét példákat is említ idevonatkozóan [10]. Az „utcákon terjesztik ingyen az úgynevezett Flugblatt dem Deutschthum zum Schutz nd Trutz." A Schul verein egyik kiadványából idézett is: „Mindenekelőtt meg akarjuk akadályozni, hogy a németek külföldön németségök miatt üldözve legyenek; a németség fenntartására czélzó harczot szervezni akarjuk. Nem nyugszunk s nem pihenünk, a míg az egész német nemzetet a harczra meg nem nyertük." A külhoni németséget személyesen is felkeresik; példát említett pl. az erdélyi szászok köréből: „... nagy Németországból embereket küldenek Erdélybe a szászság közé, hogy a szoros összeköttetést fenntartsák..." Mindezek után keményen megfogalmazott, három kérdésből álló interpellációt nyújtott be „a miniszterelnökhöz és a kormány összességéhez". Ebben hivatkozott saját maga szepességi, német származására is azt állítván, „hogy nem igaz az, hogy a szepességi és a bácskai németség el van veszve" (KN. 1881—84. 68—71.). A miniszterelnök válaszát nem fogadta el, csupán tudomásul vette; ezt február 20án elmondott válaszbeszédéből tudjuk [11]. Azt hangoztatta, hogy egy nagy nemzet megengedheti magának a nyugalmat, amire a miniszterelnök hivatkozott; illetőleg a „Schulverein nem egészen csak magánegylet, az egy nemzeti egyletté akar alakulni", s valójában folyamatosan emlegetik a fegyveres harcot (KN. 1881—84. III. 159—161.). Március 2-án a Közmunka és közlekedési minisztérium költségvetéséhez szólt hozzá [13]: „Magyarország a forgalom és a közlekedésügyi eszközökre nézve ma egy abnormális test, melynek van modern lükető érzete, de viszerei nincsenek." A vasutakat nem az ország közgazdasági érdekeinek megfelelően telepítették „alig két puskalövésnyire a vasútvonaltól benne vagyunk az ősi sárban". A nagy földmunkálatokkal együttjáró korrupcióra is rámutatott, elsősorban a folyók mellékének rendezése kapcsán. Példaképpen szóba hozta „a szegedi szádfal körüli" gondokat, melyet sokkal kevesebb cölöppel erősítettek meg a tervezettnél. Rámutatott továbbá arra is, hogy nem jó az árvízvédelem szervezettsége, mert a folyók védelme önálló szakaszokra, ún. szabályozási társulatokra vannak osztva, azok mindegyike önállóan intézkedik, nincsenek kapcsolatban a szomszédos társulatokkal. Ezért javasolta egy országos Hydrographiai Intézet felállítását, illetőleg be kellene kapcsolni a munkába a meteorológiai intézetet is. Költőien s egyben alapos közgazdasági szemlélettel jellemezte hazánk két nagy folyóját: „Mert a mai Tisza nem a Vásárhelyi Tiszája többé, ez egy egészen új folyó és a mai Duna nem Széchenyi Dunája
