Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

levelek itt formaliter disqualivfiáltatnak, mikor prédául dobatnak és semmi súlyt nem fektetnek arra, hogy lehet a legegyszerűbb levél is igen fontos chronolgicus dátum az irodalomra néz­ve, mely valóságos forduló pontot képez az iro­dalomban, ha ez nem vétetik tekintetbe és jön­nek ezen tolakodó pressióval, melyet a sajtó és távirati irodák a nyilvánosság embereire gyako­rolnak és keresnek menedéket a szerzői jogról szóló törvényben, az ellen én határozottan tilta­kozom. És mikor mi a legjelesebb irók, művé­szek tulajdonát védjük, a belbecs után és mél­tán, a sajtó ephemeridáinak tiszavirágait, melyek nem érnek semmit, mikor beadatnak és nem érnek semmit, mikor kiadattak, hogy ezek­nek 24, vagy 48 órai védelmet adjanak, az me­rőben lehetetlen. A mi t. ház a sajtót illeti, (Halljuk!) én fel­kérem a ház azon régibb tagjait és az ifjabbakat is, a kik a magyar sajtó fejlődését figyelemmel kisérték: ugyan gondoljanak vissza akkorra, mikor a magyar sajtó valósággal egészségesen reá hatott a magyar közszellemre, mikor ez a parlament nem volt el őrölve, mikor a fontos törvényjavaslatok tárgylása alkalmával a pártok kiosztották a védelmet és a támadást a legjobb és a legerősebb szónokok között és itt összeüt­közések történtek, melyek az eszméket, vagy a tárgyakat megvilágították több szempontból és lehetségessé tették azt, hogy valóságos igaz közvélemény és igaz közszellem fejlődjék. A mikor a sajtóban kimondott szó után azon em­ber, ki elvállalja a felelősséget, mert a sajtó régi munkásai nem féltek attól, hogy oda tegyék ne­vüket és vállalják el azért, a mit irtak, a felelős­séget. Akkor lehetett a sajtó véleményét latolni, mérlegelni azok szerint, a kik irtak. Ma t. kép­viselőház, nem olasz brigantik azok, kik felbé­relve, odaállva ledöfik az embert, de készen áll­nak arra, hogy elvegyék büntetésüket, de bizonyos csoszogó, névtelen, sokszor minde­nünnen kicsapott existentiák, nekik állnak a közélet legkomolyabb embereinek és becsmér­lik, rágalmazzák és oda kényszerítik sűrű őrölé­sükkel, hogy már minden, a nyilvánosság terén élénken működő férfi külön esküdtszéket kelle­ne hogy magának tartson és külön ügyvédi kart, ha magát megakarja védeni a sajtótörvény alapján és kellene tartania egy párbajmészár­széket, ha a lovagiasság útján akarná magát megvédeni. T. ház! Ez a névtelenség, ez a bujkálás, ez a felelősség alól kitérés azon méreg, mely a saj­tó azon oldalát kifejtette, melyet most a társa­dalomban mindenütt látunk, mely mindenütt, minden téren visszavonást kelt és a közszellem egészséges megalakulását lehetetlenné teszi. 1881—84. 60. A Tisza szabályozásáról és a társulati szervezésről 1884. márczius 14. KN. 1881—1884. XVI. 13—16. [13] T. ház! Ha valamely törvényjavaslat bizonyítja azt, hogy minden conceptió, a mely törvényhozási dolgokban e ház elé kerül, Ma­gyarország jelenlegi ministerelnökének szelle­mét magán viseli, igy a Tiszaszabályozásról, a társulati szervezésről szóló törvényjavaslat va­lósággal ezt viseli magán. Ebben a törvényja­vaslatban én mást nem látok, csak úgy szólván photografiáját Tisza Kálmán ministerelnök ur vármegyéjének. Megtartani az önkormányzat látszatát, a kormánynak biztosítni még mellékes ügyekben is a főhatalmat, a döntést és az ösz­szes érdekeket a kormány kezében concentrálni akként, hogy a midőn szükséges a ähelyi érde­kekre" való tekintetből is a kormány részéről történjék a döntés. Ép mint a vármegyében a közigazgatási bizottság behurczolása a hivatal­nokok seregétől egészen le a (14( közgazdasági tudósítókig, akként történik ez most e törvény­javaslatnál is. ... T. ház! E törvényjavaslatnak t. előadója rendkívüli óvatossággal, a szavaknak nagy meglatolásával igyekezett plausibilissé tenni e törvényjavaslatnak czélszerűségét, czélra veze­tőségét és két distinctiót tett, hogy ti. a mig a Tiszaszabályozásnál a kérdés dereka és a bo­nyodalmaknak oka eleinte a műszaki részben kerestetett, később az administrationalis rész­ben kerestetik s e törvényjavaslat volna tehát az, a mely hivatva van e bajokon segíteni. ... Ily természetű ügyeknél a dolgot, a mely induction alapszik, a mely egyenesen mérnöki, mathematikai meghatározásokra kell hogy visszavezetve legyen, a kéménynél építeni kez­deni, teljes lehetetlenség. Minden folyamszabá­lyozásnál először is tekintettel kell lenni az egész rendszerre. Az első cardinalis főfeltétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom