Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

1881—84. 49. A Tisza hajózásáról és a folyók rendezéséről 1884. januárl8—19. KN. 1881—1884. XIV. 86—87, 101. [86] Nem volt eredetileg szándékom a közlekedési tárcza költségvetéséhez szólani, nem azért, mintha nem nyújtana elég és kellő támadópontokat a közlekedési minister politikájának és működésének egész vonalán, hanem azért, mert a kritikát oly buzgó és tanulmányozó hatósággal szemben rendesen hosszabb időre függesztem fel, hogy a kellő időben annál hathatósabban alkalmazhassam. Felszólalásra indított Törs Kálmán igazságtól áthatott beszédjének azon része, a mely Szentes és Csongrád városoknak valóban páratlan helyzetére vonatkozik, azt gondoltam t. ház, hogy én a magyar alföldet összes viszonyaival együtt ismerem, de megvallom, hogy midőn a nyáron Magyarország folyóit bejártam s arra az elhatározásra jutottam, hogy a Kőröst és a Tiszát Szentes és Csongrád tájékától kutatásom tárgyává tegyem, kénytelen voltam elbámulni a valóságos hozzáférhetetlenség fölött akkor, midőn nem kis falvakról és pusztákról van szó, hanem népes, 2030 ezer lakossal bíró törzsgyökeres városokról. Közlekedési politikánknak valóságos jellemzése, hogy a ki Szegedről Szentesre gőzhajón, tehát a világ legolcsóbb közlekedési utján akar menni és hétfőn a hajót elmulasztja, csütörtökön látogathatja meg a szomszéd várost. Félegyházától Csongrádon keresztül, leszámítva a kompokat, kőuton nem mentem. A kutatás azt mutatta, hogy Csongrádmegyének összesen 2, mondd két kilométer kőutja van. Egy népes megyének tehát a kőutja két kilométer, mikor vannak vármegyék, a hol átlag 180, 200 sőt 300 kilométer kőutak vannak, a városok közti distantia nem függ a kiindulástól, sem pedig a közlekedési eszköztől, melyet az ember választ, akár saját lábán, akár fogaton magy; hanem hogy Csongrádtól Szentesre mekkora távolság van, az tisztán a komp közlekedéstől függ. És t. ház, arra a kérdésre, hogy tehát miként lehetséges az, hogy ha már a vasutat bizonyos politika következtében nem akarják engedélyezni, miként lehetséges, hogy a világ előtt mindenütt legolcsóbbnak és legelőnyösöbbnek elismert viziutat sem használják fel: azt a szokásos feleletet nyertem, hogy hát ezen városok a gőzhajót nem veszik igénybe. Ámde, t. ház, a legfelületesebb tudakozódás, sőt az a tapasztalás, a melynek minden emberben meg kell lennie, a ki a forgalmi viszonyokkal egyáltalában foglalkozik, kitüntette azt, hogy a hol a közlekedés ritkán történik, ott nem veszik igénybe, a hol a közlekedés sűrű és gyors, ott a közönség annál inkább veszi igénybe. Tehát, hogy a gőzhajózás nem vétetik igénybe Szeged, vagy Szolnok, vagy Csongrád felé, abban leli magyarázatát, hogy hetenkint egyszer, legfeljebb kétszer történik közlekedés e népes városok közt. Én tehát valósággal teljes lelkemből pártolom Törs Kálmán tisztelt barátom felszólalását s azt mint a valóságos, igazságon alapulót és nagy nemzeti érdekre vonatkozót teljesen magamévá teszem. Minthogy már felszólaltam, t. ház, legyen szabad még egy rövid megjegyzést tennem és annak végén a t. minister urat bizonyos körülményekre figyelmeztetnem. A szabályozási dolgokra nézve nekem volt már alkalmam többször e házban véleményemnek kifejezést adni. Ez idei felszólalások sem győztek meg engem másról, csupán arról, hogy a szabályozási főelv Magyarországon — eltekintve attól, hogy politikai pressiónak is szokott kiaknáztam i bizonyos választási czélokra — az: ha van hatalmad, akkor igyekezzél azon, hogy birtokodat ne vigye el a viz, hogy a szomszédét viszi-e el, avval ne törődjél! No, t. ház, ily irányelvet vizszabályozásnál, kiváltkép oly körülmények között, minők Magyarországon vannak, ily folyamrendszer mellett ilyet folytatni valóságos bűn, állam elleni merénylet. S én sok helyütt tapasztaltam t. ház, hogy ez a mostani szabályozás, a mint félek, rendszertelensége folytán veszélyes, mert rendszertelen, legyen az bár irányzatra vagy kivitelre nézve, hogy az bámulatos valami. Némely helyen találunk rendszeres [87] gátakat, némely helyen odáig mennek, hogy cement borítékkal vannak befedve, hogy annál biztosabban álljanak ellent, más helyen nyúlgátra van alapítva az egész védekezés, a hol régen határozott iránynak kellett volna lennie s az egész munkálat oly benyomást tesz az emberre, mint a kis gyermek játéka esős időben, midőn az esővizet elfogják egy kis gáttal, t. ház, nem akarok kiterjeszkedni arra, a mi már a mult országgyűlésen kifejtetett, a mire már ezen háznak határozott