Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Nem erről a pártról, nem a függetlenségi pártról indult ki az antisemitisticus izgatás, hanem indult a t. minister ur háta mögött. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz! Ugy van!) És én constatálni kivánom és bebizonyítani tudom, hogy történtek itt a parlamentben sokszor ellenzéki párti férfiak részéről enuntiatiók, melyek az egész párt nevében voltak mondva, melyek lehettek a minister ur felfogása szerint nem elégségesek vagy nem megfelelők, de mindenesetre párt részéről jővén, követelnek maguknak számbavételt: ezen enuntatiókat a sajtó egy-két sorban adta, holott a ministerelnök ur háta mögött izgató antisemitisticus beszédeket sokszor a leggondosabb fordításban, néha a közbekiáltások gondos kitétele mellett hozta és folyton terjesztette. És bekövetkezett az, hogy a ministerelnök ur akkor, daczára annak, hogy már most ugy áll a dolog, hogy a hitfelekezetek ellen izgatás történik, akkor csupán csak fenyegetett, hogy ha azok a dolgok már a házon kivül, vagy a nyilvánosság előtt fognának tárgy altatni: akkor igy meg amúgy 199 fogjaéreztetni hatalmát. Hát van-e a világon nagyobb nyilvánosság, mint a képviselőház és vájjon melyik forum az, honnan a gyúanyagot könnyebben és általánosabban el lehetne hinteni, mint épen a parlament kebeléből? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) Mihelyt Istóczy ott hagyta a pártot egy bizonyos ügy miatt, a ministerelnök ur egyszerre, mint Magyarország igazságszolgáltatásának őre, ugy találta, hogy a 12 röpirat három éves létele után, ma a confessiók ellen izgat és propagálja azt az egész gyűlöletes dolgot. És a dolog diadalra jutott ugy, hogy a nép lelkiismeretének kifejezése az esküdtszék verdictjében nem itéli el az illetőket, a mi egészen correct dolog. Hanem a ministerelnök urnák politikai rendszerét és eljárását semmiben nem is lehetett oly világosan látni, mint épen az antisemitismus ügyében, karddal fenyegette, hahogy rendetlenség lesz. Én mást vártam volna. Reformokkal kell fenyegetni, reformot kell követelni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) Hanem hát mi ismerjük a ministerelnök urat igen jól. A t. ministerelnök ur az antisemitismus kérdésében sem tekintett tovább a következő választásoknál és hát mégis méltóztatott látni, hogy a zsidók egy része, egy kis fragmentuma némi hajlandóságot mutat a függetlenségi eszmék iránt. A kérdés az volt előtte: miként lehet ezen mindenesetre életrevaló, élelmes és ravasz fajt a ministerelnök ur hatalmának megerősítésére és fenntartására megnyerni.(Élénk tetszés a szélső baloldalon.) A ministerelnök ur most ott van, a hol III. Napoleon bármelyik provocateur-agense, hogy megcsináltatta hátamögött a zavarokat és midőn zavarok keletkeztek, akkor a zavarokban halász. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, én a magam részéről tökéletesen nyugodt lelkiismerettel Ítéletet mondottam az antisemita urakról; talán adnak nekem alkalmat, hogy egyszer majd a physiologiai oltási és nemesítési problémájukra majd tudományos szempontból fogok reflectálni. Én tudom igen jól, hogy milyen harczba mentem, meg is állok benne, megmondtam Ítéletemet a ministerelnök ur részéről követett eljárásra nézve is. Kijelentem, hogy a jelenleg a ház asztalán levő törvényjavaslatot el nem fogadom és követelem az elv realisálását, az általános kötelező polgári házasság behozatalát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 1881—84. 47 Személyes megtámadtatása alkalmával (a Képviselőházi Napló teljes anyaga) 1883. november 23. KN. 1881—1884. XIII. 208—209. [208] Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a napirend további tárgya: a keresztény és izraelita között, valamint a külföldön kötött polgári házasságok érvényéről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Ezelőtt azonban Herman Ottó képviselő ur kivan személyes megtámadásra válaszolni. (Halljuk!) Herman Ottó: T. képviselőház! (Halljuk!) Bocsánatot kérek, hogy testi fogyatkozásom, ti. azon körülmény, hogy süket vagyok, arra kényszerít, hogy most iparkodjam helyreigazítani és az igazságra visszavezetni azokat a vádakat, a melyeket ellenem a tegnapi vita folyamában Istóczy Győző t. képviselő ur egész positivitással felhozott. Indít erre leginkább az, hogy ott, a hol a t. képviselő ur vádja reám nézve valósággal becsületkérdés volt, Ivánka Imre t. képviselő ur neki adott igazat. A t. képviselő ur ellenem hat vádat hoz fel. Az első az, hogy én 1878-ban — positive