Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

Nékem a bosszú kiáltása symptoma volt a ta­nulságra. De azt kifejezni tartozom, hogy rendkivül jellemző az, hogy midőn mi keresztények a tár­sadalomban, a képviselőházban és mindenütt a keresztény elemeknek a folytonosan a legna­gyobb erővel és capacitással a reformokat ajánljuk, kimutatjuk 198 a gyarlóságot, kimu­tatjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy nekünk haladásra és mívelődésre van szüksé­günk, hogy nekünk a meglevő intézményeket meg kel változtatnunk, hogy akkor csupán csak a zsidóság az, a mely reformra egyáltalában nem szorul!? (Ugy van! Helyeslés a szélső bal­felől.) Azt a férfit aki a reformot felveti, amint azt meglehet, hogy más alkalommal ki fogom fej­teni, megkövezni, meggyalázni, a ki azt állítot­ta; a bántalom, a melyet bizonyos ügyek elői­déztek, és a mely a keserűséget oly mélységes mélyen vitte a társadalomba — oly baj, a me­lyet orvosolni kell! És hogy én concret alakot adjak azon követelésnek, a melylyel e bajt or­vosolhatónak tartom, kifejezem nyíltan és hatá­rozottan a következőket. (Halljuk! Halljuk!) Ha el van ismerve a kormányoknak, a képvi­selőtestületnek joga arra, hogy a társadalmat igaz­gassák, hogy annak szükségeit felismerve,, refor­mokat léptessenek életbe: akkor kell, hogy megkülönböztessék a jogokat és kötelességeket még pedig positiv és concret alakban. Történt ref­lexió arra, hogy ime a többi felekezet Magyaror­szágon mind békésen élének együtt. Mi hozta lét­re ezt a békés együttlétet, mely mindinkább elenyészteti azt az ellentétet, mely egykor, a har­mincz éves háborúban és máglyákon forrongott? Az enyésztette el, hogy kitűzetett jelszóul a „clara pacta, boni amici". „Ezt hiszszük, ez a mi hitval­lásunk, ebbe belecsempészni, beledisputálni sem­mit sem lehet." Talán ismétlésekbe sem t. ház, de kimon­dom: ha tudni akarom, hogy a katholikus em­ber mit hisz, bemegyek egy könyvkereskedésbe s bármelyik nyelven megtudom azt egy káté­ból, a melynek ára lOkr. Ha én azt akarom tud­ni, hogy a protestáns ember mit hisz, azt is ha­sonlókép megtudhatom. De ha én azt kérdem, hogy a zsidó hitvallásnak mi a codificált formá­ja, abban az értelemben, mint pl. az ágostai confessió, vagy csak a hiszekegy is, a mely a keresztény hitnek nucleusa; hogy ez miként áll a zsidó hitben, én egy irtózatos labyrinthussal állok szemben a hol megszűnik a világos mon­dás, a hol az auctoritas kerekedik felül, mely individuum szerint változik, és nekem hiába küldi a tudós dr. Kaiserling az ő röpiratát: „Das Moralgesetz des Judenthums", melyben való­sággal vannak oly elvek lefektetve, melyek el­fogadhatók, sőt a melyek a többi felekezetek el­veivel találkoznak is, de ellentmondásban állanak sok más tekintetben más zsidó forrá­sokkal, codificálva nincsenek, hiába küldi, mert rabbi Kaiserling véleménye csupán rabbi Kai­serling véleménye. Az nem általánosan érvé­nyes, az nem általánosan kötelező codex vagy confessió. És ennélfogva én, t. ház, ma is csak ott ál­lapodom meg a hol voltam januárban, a tapolc­zai kérvény tárgyalása alkalmából és a mely alapon én voltam az irodalom terén igen régen: „clara pacta, boni amici". A zsidóság találja fel az alkalmat arra, hogy ugy tegyen, mint tették a többi confessiók, ma inkább, mint máskor, mert a társadalom mélyen megilletődött és a zsidóság ellen a kétely mindenütt fel van támasztva. Tart­son zsinatot és mondja meg hittételeit. Beszéltem én erről tekintélyes zsidókkal, kik maguk is belát­ták szükségét és azt mondták nekem, hogy irtóza­tos nagy munka az egész világ zsidóságát zsinatra birni és ott tanácskozásokat folytatni. De mit tet­tek a többi confessiók; Hát a protestánsok meg­hátráltak egy harmincéves háború elől? És ma a gőz és a villám korszakában miféle nehézség jár egy congressus előállításával? És elvégre, ha ők azt mondják, hogy ők szívből magyarok és való­sággal teljesen be akarnak olvadni ezen nemzetbe, hát mi tartóztatja őket vissza, midőn már maguk is felekezetekre vannak osztva, hogy kövessék Anglia példáját, a mely teremtettsaját magának angol protestantismust, a mely nem törődik a töb­biekkel csupán csak a minden emberre valósággal kötelező tiszta moral elvét tartja szem előtt? Tehát miért nem teszik azt? Én t. ház, ebből az alkalom­ból, a hol úgyis más tárgyat kell eldönteni, elég­nek látom kifejezni azt, a mit kifejeztem. Jól lát­tam előre, hogy ez a kérdés a jelenlegi kormány alatt csak elmérgesedhetik, hogy még fájdalom, számtalanszor lesz alkalmunk e házban ezen kér­dés fölött vitatkozást folytatni. De a t. ministerel­nök ur sohase feledje azt, hogy ő figyelmeztetve volt nem egyszer parlament és társadalom részé­ről ezekre a következményekre, a melyeket megéltünk. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom