Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

könyvkiadó vállalatokba bocsátkozik, fordításokra fekteti a súlyt s a magyar tudományosság niveaujának alászáílítása mellett olcsó dicsőséget szerez. ... 1881—84. 42. A csendőrségről 1883. május 1. KN. 1881—1884. XII. 299—301. [299] T. ház! Mindenek előtt kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául és hogy részemről elfogadom teljesen azon indokokat, melyeket e párt részéről és megbízásából Hoitsy Pál t. barátom a szombati ülésen előadott. ... [300] T. ház! a ki az igen t. ministerelnök urnák nyilatkozatait ugy, a mint azokat akár e házban, akár a házon kívül a világgal tudatja, figyelemmel kiséri, alakulásaikban latolja, az egy igen nevezetes körülményt fog észrevenni. Ez a körülmény az, hogy valahányszor az igen t. ministerelnök ur légváltozásban részesül, mindannyiszor az ő felszólalásaiban bizonyos jelleg mutatkozik. És én constatálom, hogy valahányszor az alföld szabad levegőjét szívja, csak egy-két napon át is, ez bizonyos szittyaságot kölcsönöz az ő felszólalásainak, (Derültség) úgyannyira, hogy nem kételkedem abban, hogy ha a t. ministerelnök ur a helyett, hogy Ostendeben keresné az üdülést, megkeresné azt a magyar Alföldön, hogy bizonyos atavismus segélyével, talán visszatérne arra az álláspontra, melyet valmikor ezen oldalon elfoglalt. Mert azon kezdte t. ház, tekintettel a szombaton hallott dolgokra, a melyek pl. ugy hangzottak, hogy „a ki kucsmát visel, esős időben annak az eső a nyakába szakad", a rendőrség „belerántása". Ezek egyáltalán egy ilyen szittya kifejezések. ... De hát hagyjuk ezt t. ház; én kijelentem, hogy én a zsandárságnak, a zsandárintézménynek centralisdcus jellegénél fogva semmi alakban barátja nem vagyok, nem vagyok és nem lehetek azért, mert a zsandár intézmény ugy, mint most is contemplálva van, Magyarországon fényesen kimutatta, hogy a közbiztonság számára absolute semmi értékkel sem bir. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És minthogy a t. honvédelmi minister ur erre mosolyag, hivatkozom épen a minister umak rokonára, a szegedi betyárvilág megfékezőjére, mert az alföldi betyár-világ keletkezése egyenesen a zsandár intézmény következménye. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Még pedig bebizonyítom, hogy másnak nem is lehet, mert a kormány mintájára megalkotott csendőrségi intézmény csak chablonszerűséggel tartható fel és mozgatható s épen, mert chablonszerűséggel van intézve annak minden menete, órához és bizonyos vonalakhoz van kötve, ez igen t. betyár urnák igen hamar kitanulják ezt s következik az, hogy midőn a zsandár kötelességszerűleg az országúton megy, azok nem mennek az országúton, járnak gyalogutakon, tehát a központi chablonszerű szervezet egyáltalában nem érhet semmit a közbiztonság tekintetében. És a kik a Bach-korszakbeli csendőrvilág megerősödését, a rablóvilág megfékezését látták, azok ellenzik azt, hogy ez a chablonszerű szolgálat hozassék be, hogy a mozgás egy bizonyos rendszer szerint történjék, mert egészen más szükséges, az, a mi nélkül egy rendes hadsereg nem működhet, hogy ti. jó kémek legyenek, hogy a t. betyárok sohasem tudják, hogy hol üthetnek rajok a közbiztonság őrei. És, [301] ilyen intézmény nem tétethetik függővé olyan szabályoktól, melyek a honvédelmi ministeriumban, vagy pedig a rendőrség szárnycommandóinál, hiszen még a szárnyat is méltóztattak átvenni, azt a „Flügel-Commandót". Itt helyi ismeret, a nép eszejárásának, szokásainak ismerete szükséges, csak ez alapon oldható meg a dolog; azért okvetlenül szükséges lett volna, hogy a közbiztonság épen ugy, mint a közigazgatás, autonom alapon a megyével szerveztessék. T. ház! Én igen jól tudom és tudják társaim is, hogy jelenleg a többség, a kormány maga mindinkább és mind határozottabb ellensége kezd lenni az autonómiának, és az igaz, ha a megyében a közigazgatás tekintetében bontatik meg az autonómia, akkor minden más intézmény, tehát a közbiztonságra hivatott őrök egész testülete épen oly rosz, mint a minő a megye maga. ... Ennek a mindenáron való rendcsinálásnak jeleit látjuk úton-útfélen. Hát mi a t. rendőrségnek az, ha meghal Magyarország legelső legdicsőbb költője és az ő ravatalához felgyűl az egész nemzet, hogy emlékének áldozzék; az a t. rendőrségnek semmi. Magyarország egyetemé-