Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

is volt hatva ezen dolog nemességétől, őszintén szólt s hogy ő ezt ma is táplálja; sőt én biztosítom a tisztelt képviselő urat, hogy az eszmét magát véve, mi mindnyájan nem csak ezen az oldalon, hanem a másik oldalon is, valósággal ezen az alapon állunk mindenkivel szemben, a szabadság, egyenlőség, testvériség alapján. De nem ezen fordul meg a dolog. Nem az a fő, hogy mit mondott Kossuth, hanem mit feleltek önök Kossuthnak. (Helyeslés.) Hát önök ezt e valósággal nemes és ihletett felhívást elfogadták? Hát t. képviselő ur én ugy emlékszem, hogy Bem apó akarta önöket ott keblére ölelni, hanem fájdalom ágyúval kellett, hogy megnyissa Szeben kapuit. És amikor lezajlott az a harcz, mikor Magyarország rabigába dőlt, váljon hova fordultak önök szász képviselő urak, vagyis az önök édes apái? Talán a magyar nemzet sorsában iparkodtak osztozkodni? Talán gondoltak arra, hogy ismét vissza szerezzék az alkotmányt? Hisz önök 1867-ben s azontúl a leghatározottabban ellenségei voltak az alkotmányosság helyreállításának és önök abban találták gyönyörűségüket, hogy a székelység és magyarság nyakára mint bezirkezek ülve, azokkal együtt, kik Magyarországot lenyűgözték és a mi önöknek fáj, a minek önök most is hangot adnak itt, az nem szabadabb állapotnak visszaóhajtása, hanem a bezirkerség húsos fazekaihoz (Ugy van!) való visszavágyás. Zay t. képviselő ur ezekben a dologban kételkedik s én meghiszem, hogy ő ma az ország törvényhozása közepében azt gondolja, hogy ő és egyáltalán a szászság összes képviselői és úgynevezett kolomposai nagy következetességgel mindig egyirányban törekedtek Ok eljárnak most az udvarhoz magukat a dynastiához Ioyalisoknak vallják, s azt mondják, hogy egyedüli biztosítékuk, egyedüli reményük a trón, az a hatalmas trón, a mely előbb-utóbb az ő igazságukat érvényre fogja juttani. De hát t. ház, tempóra mutantur et nos mutantur in illis. Nem is volt az oly nagyon régen, mikor Francziaország és Németország közt folyt [339] a nagy háború. Abban az időben volt, mikor a szász nemzetiségnek egyes fiai nagyon lelkesültek; többek közt, ha jól emlékszem, a szászsebesi tanító odáig lelkesült, hogy a saját hátán vitt fel egy fél öl fát egy magas hegyre, hogy ott „Freadenfeuer-"t gyújtson a szedáni bukásra. És akkor ott feltámadtak oly velleitások — Wolff képviselő ur fejével igent int — melyek igen messze vezettek a habsburg-lotharingiai dynastia iránt táplált loyalitástól, mert azt gondolták, hogy most már elindulnak a Moltke hadseregei és mindent lekaszabolva egyedül azt a 120 ezer szászot teszik Magyarország kellő közepébe, hogy most uralkodjanak. Hát önök ezen kételkedni akarnak? Tisztelt ház! Kezemben van egy igen nevezetes szász orgánum, a mely mindig a leghatározottabban az úgynevezett ószász álláspontot képviseli, a mely nem alkuszik semmivel és senkivel, a mely csupán szász és ó-szász akar lenni. Ez a „Kronstdter Zeitung" 1870. 9-ik száma, a melyben egy igen nevezetes vezércikk foglaltatik, a mely írva van nemcsak journalisticai, ti. például modern felületességgel, hanem valódi alapossággal, minthogy alapítva van Teutsch superintendens urnák az ő történelmi munkájára. Foglalkozik ezen czikk azzal a könyvvel, melyet dr. Fischhof kiadott és a melyben a szászságnak, vagyis németségnek Magyarországon és szerinte az akkori „Erdélyben" való viszonyaival foglalkozik. Ebben a czikkben t. ház, a leghatározottabban a következő van kifejezve — felolvasom eredetiben a conclusiót, hogy ne mondják, hogy rosz fordítás következtében elferdíttetett. (Helyeslés a szélső balon.) „Die Hilfe, die dem Deutschthum unter allen absolutistischen Regierungen von Wien kam, war schlimmer als die schlimmste Feindschaft." Igy éreztek Bécs iránt. Továbbá: „Wenn gesagt wird, das deutsche Volk habe unter den ungarischen Königen grösseren Shütz und gerechtere Anerkennung gefunden, als unter dem Hause Habsburg, so ist ein historiche Wahrheit. Die ungarischen Könige überschitteten die deutschen, die Siebenbürgen, mit Wohlwollen. Anders war deises, als Siebenbürgen unter den deutschen Kaiser kam. Tehát Teutsch nyomán arra a conclusióra jutunk, hogy az Árpád-kori magyar királyok alatt virágzottak és a habsburg-lotharingiai dynastiák alatt bekövetkezett a hanyatlás. Ezt önök ma igy hirdetni, legalább a magyar törvényhozás kebelében, nem tartják czélszerűnek. (Igaz! Ugy van! a szélső balon. Derültség.) T. ház! Minthogy a t. ministerelnök ur tegnap chauvinismust emlegetett és ez Zay képviselő umak tetszett, hát én gratulálok Magyarország ministerelnökének, hogy ő valósággal nemcsak Zay képviselő úrral, hanem Steinacker képviselő úrral is találkozik. (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk!) Találkozik pl. azon be-