Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

sen a protestánsok tanodái életébe, maga betekinthet s ha személyesen kívánja megtekinteni a tanodákat, a legszivesebben beavatják a tanodák viszonyaiba minden tekintetben. De, hogy mi az a contemplait commissarius-rendszer, ha valahol a világon, ugy Magyarországon tudják, hogy mit jelent ez a biztosi rendszer, hogy statisztikai adatokat gyűjtsön, melyek nem állanak és munkálatok elkészültét jelentse be, melyeknek fele még hátra van. (Derültség [312] a szélső baloldalon.) Szóval, ha vizsgáljuk azon érveléseket, melyeket az előadó ur itt felhozott és a melyek a bizottságban mondattak, tökéletesen látjuk az iskolai ügyben is a Tisza-szabályozási kormánybiztosokat, hol mindenki tudja, hogy most nem commissionaliter, hanem kormánybiztosok által lehet Magyarországot tönkre tenni. És a hol a biztosok iránt lelkesedést tapasztalunk, az ne a tanférfiak, hanem a hivatalnokok körében van, a kik minden csak a napidíj szempontjából szoktak tekinteni, a kiküldetést az azzal járó beneficiummal, de a kötelesség? — az egészen más. Én fenntartom a különvélemény minden pontját. A mi abba javaslatba van téve, azt én kivihetőnek tartom és én s ugy hiszem, azok is, kik nekem pártfeleim, óhajtjuk és kívánjuk, hogy Magyarország közoktatásügye valósággal rendeztessék; rendeztessék egészséges, rationális alapokon és nem czélzatossággal, nem a körök összezavarásával, nem a lelkiismeret és a kedély megbolygatásával .(Helyeslés a szélső baloldalon.) De hogy ez a jelen kormányrendszer mellett lehetetlen, arról tökéletesen meg vagyok győződve. Ám jó. Következzünk csak mi, legyen itt egyszer a független magyar állam, mely magának önczél, fog az áldozni a közmívelődésre annyit, a mennyit csak bir és egy évtized nem telik le, a mi közoktatásügyünk rendezve lesz. Mindaddig, mig itt csak siránkozásuk történnek: hogy nem elégségesek az anyagiak, nem telik eléggé és akkor, mikor a középiskolákra, mikor a szakoktatásra van szükség, akkor mindig nincs pénz, de ha Bosznia és Herczegovinára kell, a nemzet világos akarata ellenére, a pénzügyek romlott állapotában is örökösen találnak; (Ugy van! a szélsőbalon.) mindaddig itt akad meg a magyar cultura kifejlesztése, ez az a zátony, a melyen keresztül nem mehet. És ha Thaly t. barátom csak a ministerelnököt látta kakasülőnek, melyre az osztrák sas pihenni jár; én a a kormánypadokon mindenütt ugyanazt látom, (Ugy van! a szélső baloldalon.) ott pihen a sas, mely egyebet sem akar, csak magának való legelőt. (Helyeslés a szélső baloldalon.)... 1881—84. 37. A naptár szerkesztésről és Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéről 1883. április 2. 1881—1884. XI. 252—253. [252] T. képviselőház! Minthogy én nemzet törvényhozásának működését olyannak tekintem, melynek egyes momentumai a nemzet történelmében mindenesetre nyomot hagynak: kénytelen vagyok bizonyos súlyt fektetni azoknak a napoknak meghatározására melyeken a ház ülései tartatnak. Megjegyzésem chronologiai s annak kapcsában bátor leszek felszólalásom végén a ház t. elnökéhez egy kérést intézni a jövőre való tekintetből. T. képviselőház! A ki az idén kiadott naptárakat kezébe veszi, az hiába fogja keresni azt az ünnepet, mely a magyar katholikus nép előtt nagy népszerűségnek örvend, ti. a „Gyümölcsoltó Boldogasszony" ünnepét, melynek állandó napja márczius 25. napja. A ház t. elnöke április 2-ára tűzte ki az ülések folytatását, tudnillik a mai napra. Tartozom megjegyezni azt, hogy a tridenti zsinatnak létezik egy határozata, mely a naptárak szerkesztésére kötelező, amelynek erejénél fogva a századok során ritkán előforduló azon esetben, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe a húsvét valamelyik nagy ünnepével találkozik, akkor ez az ünnep fehér vasárnap utáni hétfőre tétetik át. (Derültség.) Így áll ez, t. ház. Ma Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe van. Kivánom megjegyezni, hogy a legkatholikusabb naptár, tudniillik a Szent István társulat naptára, melynek naptári részét az érseki csillagda volt igazgatója, Montedegói Albert Ferencz szerkeszti, e körülményről egyáltalán nem emlékszik meg. De egyszersmind elégtétellel constatálom azt, hogy a legkevésbé confessionalis culturális intézménye ez országnak, tudniillik a magyar tudományos Akadémia almanachjában, melyet Kondor