Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

megyek, ti. az egész népréteget veszem, (Halljuk!) melyből a tankötelesek kimennek. A tankötelesek bemennek az elemi iskolába, az elemi iskola maga a kiinduló pont, a honnan a társadalom számára egyáltalában minden pálya felé meg kell az útnak nyilni. Az elemi iskolából kell menniök az arra való növendékeknek föl egészen a tudományos egyetemig. Ez az egyenes út. Ezen az egyenes úton bizonyos társadalmi szükséghez mérten s egyszersmind az egyéni felfogáshoz vagy képességhez mérten vannak bizonyos megállapodási pontok, ti. első sorban az alsó elemi oktatás, továbbá a felső elemi oktatás, a gymnasium, a tudományos egyetem. Már most, hogy bizonyos pályákra indulhassanak akár a tehetségek, akár pedig azok, a kik tehetségöknél (309( fogva egyáltalában tovább nem mehetnek, vagy a kik hajlamaiknak akarnak eleget tenni: gondoskodni kell arról,hogy ezen megállapodási pontokra bizonyos betetőzés következzék be s ezen betetőzéstől indulhassanak mintegy elágazatok a kimutatott egyenes úttól, mely az elemi iskolától a tudományegyetemig vezet. Ha a t. minister ur azt a fáradságot vette volna magának, hogy megalkossa az oktatásnak schemáját, a szerint a mint azt a társadalom hivatáskörei megkövetelik: hát akkor egy phrasis helyett körülbelől oda jutott volna, a hova én jutottam. Mert meg fog nekem bocsátani, hogy ha én az alsó elemi oktatásban betetőzöm azt az elemi oktatást, akkor gondoskodni kell a közoktatásnak arról, hogy az alsó elemi iskolából az életbe kimenő gyermekek a következő életpályára találjanak táplálékot, szakoktatást, mert hiszen az elemi oktatás csupán csak azt a műveltségi anyagot adja nekik, melyet az oktatás egy embernek általánosan adni köteles, holott a szakszerű oktatás egészen más. Tehát az élelmi iskolától az elágazás oktatásügyi tekintetben kisipar, alsóbb földmívelés. Ha fokról fokra igy haladunk, meg fogjuk találni az elágazást a felső elemi iskolánál: felsőbb ipar, kiskereskedés, alsóbb gazdasági ipar és a legalsó administratio. Itt az elágazás szerint gondoskodni kell szintén ilyen szakiskolákról. Innen átmenve a középiskolába, a negyedik vagy hatodik osztályban jutunk egy megállapodási ponthoz, a hol a betetőzés okvetlenül szükséges; innen kiágazhatnak a segédhivatalok elemi tanítók, a magasabb ipar és kereskedelem. A felső gymnasiumból, illetőleg reáliskolákból, tehát a nyolez középosztálytól, mint egységtől elágaznak az erdészet, bányászat , magasabb administratio, gazdaság és kereskedelmi akadémia, és csak a mi ezentúl megmarad, az lép be az egyetemi oktatásra. E szerint ez egy terv, egyszersmind érv az egységes középiskola mellett, mely szintén csak előkészítő közműveltséget adó. a szak az egyetemen van. Tudom, hogy e terv rögtön nem valósítható, mert ehhez legelőször szükségesek a szellemi factorok, másodszor pedig anyagi factorok: de ennek a tervnek meg kell lenni egy közoktatásban és azt akként kell keresztül vinni fokról fokra, a mint a szellemi erők gyarapodása és az anyagi erők megléte engedi. ... A mi azt a nagy fontosságot illeti, melyet a t. előadó ur, kivált a classikai nyelvek tanításának tulajdonlítani jónak látott, ezzel szemben azt mondom, hogy én a latin nyelnek jogosultságát a középtanodában onnan származtatom, hogy a mi culturánk fejlődése ezzel a nyelvvel kapcsolatos és bizonyos hivatáskörök ehhez a nyelvhez nyúlni kénytelenek s én annak facultativ tanítását a középtanodában kivánom és óhajtom. (Helyeslés a szélső balon.) ... Mert tudni kell azt, hogy ez a latinismus és ez a graecismus, mely még most is sokfélekép uralkodik, egy régi maradvány; az csak akkor élvezte nagy tekintélyét, a mikor a tudományos férfiak a maguk külön latin és görög álláspontjáról lenézték az embereket. A mai világban az az igazi tudomány, mely a társadalom összes rétegeire hat és minden nyelv egy-egy eszköze a tudománynak; a nyelvnek a kellő hatást kell gyakorolnia a tudomány terjesztésére, akkor van cultura s akkor van közmívelődés. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én jó oktatást és míveltséget latin és görög tudás nélkül tudok képzelni. Ez is az egységes középiskola mellett szóló érv. Azt mondja a t. minister ur is, hogy az egységes középtanoda képtelenség. Bocsánatot kérek, én erre való tekintettel kevésbé a magam nézetét, kevésbé a magam érveit akarom itt érvényesíteni; mert jól tudom, hogy a t. minister ur arra általában keveset szokott adni, hanem sokkal erősebb fegyverhez nyúlok és meg akarok czáfolni a t. minister urat saját emberével, (310( kit a minister ur egyenesen a közoktatásügy tanulmányozásával megbízott, arra nézve pedig positiv tudomásom van,