Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

I. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI TEVÉKENYSÉGE

határozati javaslatként terjesztette a Ház elé: /. Terjesszék a parlament elé a pancsovai irtásról készült jelentést; 2. Tartsák be a tájékoztatás terén a nemzetközi megállapodást; 3. Szervezzék meg a filoxéra bizottságot, s fellebbezési fórumul a Magyar Tudományos Akadémiát; 4. Fel kell állítani a kísérleti állomást, s annak költségeit még f. évben biztosítani kell (KN. 1878—81. XV 186—190.). 1880. november 27-én ismét egyetemi ügyben kért szót [15]. A kormányzat újabb természettudományi tanszéket kívánt létesíteni a budapesti egyetemen. A szándékot Herman Ottó örömmel üdvözölte, annak struktúrájával azonban már nem értett egyet. „A természetrajzi disciplinák állása egyetemünkön jelenleg így áll; tudományosan tárgyalják a növénytant, az állattant; tárgyaltatik az ásványtan, kőzettan; e három disciplina megfelelő mértékben van képviselve; de van egy disciplina, mely kellően képviselve nincsen s ez a palaeontologia." Úgy érvelt, hogy az „államtudományok" tanításához is szükség van a történelemre, hasonlóképpen a növénytan és állattan oktatása sem képzelhető el a paláéontológia nélkül. Szerinte nem egy újabb növényélettani tanszéket kell létesíteni, e munkát el tudja végezni a már meglévő növénytani tanszék is, csupán műszerekkel kellene jobban felszerelni. Beszédét így fejezte be: „... részemről nem járulhatok hozzá egy másik növénytani tanszék felállításához, hanem kérem a következő indítványom elfogadását: Fordíttassák az egy második növénytani tanszék felállítására a költségvetésben beállított tétel egy palaeontológiai tanszék felállítására, s utasíttassék a vallás- és közoktatási minister, hogy a jelenleg fennálló növénytani tanszék kellőkép fölszereltessék. Ajánlom indítványomat a t. háznak elfogadásra" (KN. 1878—81. XV. 211—213.). Egy igen érdekes, de politikailag rendkívül jellegzetes ügyet tárt a Képviselőház elé 1880. december 14-én, nevezetesen a magyar polgárság és a közös hadsereg között kialakult ellenszenvet [16]. Győrben, Kolozsváron, Egerben és másutt is „összezördülés támadt, kimondom, hogy 100 eset közül 80 a gyalogságnál, 15 a lovaságnál és csupán ötször történt a szakcsapatoknál". A hagyományos ok az, hogy a hatvanas években „a tisztikar arra használtatott, hogy a polgárság házaira ünnepélyek alkalmával küldettek, ott tartoztak meglesni mindazt, a mit ott beszéltek és arról tartoztak jelentést tenni. Az ellentét másik okát Herman Ottó a katonai szellemben látta, amely megveti a civileket, a polgári társadalmat: „Van a tisztikarnak egy eleme ... amely ... a polgárságban semmi mást, csak a megvetni való civilt tartja, kinek absolute nincs fogalma, milyen összeköttetésben áll a parlament, az adózó polgár és a hadsereg..." A helyzet megoldását „egy nemzeti hadsereg felállításában" látta, „mert csupán itt találjuk meg a garanciáját annak, hogy a hadsereg mint egységes testület, a nemzettel összeforrjon, a mi a mostani hadseregnél absolut lehetetlenség." Beszéde végén olyan határozati javaslatot terjesztett elő, hogy a katonai nevelő intézetekben magyar alkotmánytan tanítását vezessék be, illetőleg a közös hadsereg aktív tisztikara „egy alkotmányosságot tárgyaló póttanfolyamban részesüljön" (KN. 1878—81. XVI. 35—36.). 1881. márciusában tárgyalta a képviselőház a budapesti rendőrség szervezetéről szóló törvényjavaslatot. Herman Ottó 16-án fejtette ki véleményét és több helyütt konkrét változtatást javasolt; pl. enyhíteni javasolta az azonnali bekísérhetőség cikkelyét. Meghatározandónak tartotta nemcsak a rendőrök jogait, hanem a kötelezettségeiket is [17]. Lényeges változtatásokat javasolt arra az esetre ha a rendőrség nem tudna szétoszlatni egy tüntető tömeget, mely esetekben kérheti katonaság kirendelését. A szituációt így