Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

felismerhető lesz minden lépéséről, minden arczmozdulatáról, minden gondolatáról. ... [184] T. ház! Én hajlandó vagyok bizonyos uraktól azt kérdezni, hogy mikor ők a dolgoknak alapjukban való nem ismerésével, csupán csak a gyűlölet által vezéreltetve, elmennek és kikiáltoznak az országban antisemitismusról, hogy vájjon adtak-e maguknak számot arról, hogy mi egy vezérnek a kötelessége? Vájjon ők készek-e válságok idején a felelősséget elvállalni és érzik-e magukban azt az erőt, hogy ha egyszer a fanatizált tömegek elindulnak, azokat markukban is tudják tartani? Ezt az eddigi tünetek után határozottan kétségbe vonom. Én kivánom és óhajtom, hogy reformok jöjjenek létre, mert határozottan kivánom és óhajtom, hogy a zsidók a magyar nemzetbe beleolvadjanak, (Helyeslés) de ez semmi erőszakoskodásnak, bujtogatásnak nem lehet az eredménye, csupán csak valóságos okos reformoknak. (Helyeslés) De ha az állam a zsidóságnak megadott mindent és ha mi erről az oldalról folytonosan sürgettük és sürgetjük most is a polgári házasság behozatalát ugy, hogy már azon tul absolute semmivel sem tartozunk a zsidósággal szemközt: gyülekezzék a zsidóság össze, fogalmazza meg tételeit, mondja ki határozatképen, necsak egyenként, talán az események nyomása alatt, hogy igenis mi bele akarunk olvadni a nemzetbe, hanem mondja ki ünnepélyesen az ország szine előtt, a java férfijai gyülekezetében, hogy valósággal óhajtja, hogy a kor szinvonalam felemelkedjék, hogy szokásaiból, vallásából kiküszöbölje mindazt, a mi XIX. századba nem illik. (Élénk helyeslés.) És akkor elő fogunk állani mi és azt mondjuk, hogy igenis a zsidóságban támadtak, növekedtek rosz tulajdonságok a szomorú korszakok nyomása alatt. E korszakok elmultak s hogy a benyomások eltűnjenek, meg kell adni az időt és a módot; és mi megadjuk az időt és a módot.(Élénk helyeslés.) ... [185] Én reformot kívánok és óhajtok. Kivánom, hogy gyülekezzenek össze, állapítsák meg hittételeiket, közöljék azt, ugy mit tette minden felekezet, az állam nyelvén, közérthetőleg, közöljék bár hány nyelven, hogy gyanú ne férjen hozzájuk; szövetkezzenek egyházakká, tartsák kötelességüknek azt, mit a többi felekezet kötelességének tart, hogy mondják meg az államnak, mik az ő positiv hittételeik s adják meg az államnak, a mit megtagadni nem szabad, ti. a legfelsőbb felügyeleti jogot mindarra, a mi az egyházban egyáltalában történik. S midőn magukat igy szervezik, legyenek kivált egyre fő figyelemmel, hogy ti. az ő hitsorsosaiknak egy nagy része ki van szolgáltatva hitoktatás tekintetében a valóságos butaságnak, mert azok a Vorbeterek nem isteni tiszteletre, henem valósággal a Rókus-kórház megfigyelő osztályába valók. (Élénk derültség.) Mondják ki, hogy a felekezeti súrlódás mindinkább elenyésztendő, ugy, mint a hogy az elentétek a protensánsok és katholikusok között mindinkább csökkenek. Mi meg tudunk férni egy társadalomban, minek fényes tanújele a tegnapi határozat. Mondják ki, hogy fő és első feltétel, hogy a felekezetek a kor haladásával mondinkább több qualaficatiót követeljenek a hitoktatóktól és egyáltalában azoktól, kikre a nép szellemi vezetése bizva van. Gondoskodjanak továbbá arról, hogy legyenek nekik hitoktatóik, kik a népet az ő szokásai szerint vezetik, s ezek, a 19. századnak megfelelő műveltséggel bírjanak és Magyarország speciális érdekeinél fogva legyenek ezek mindenek előtt magyar honpolgárok. Én, t.ház ugy érzem, hogy a magam részéről megmondottam mindent teljes objectivitással. Ismétlem azt, hogy én ráadom szavazatomat mindenre, a mi a reformot elősegiteni képes és alkalmas. Meg vagyok győződve arról., hogy épen a helyzet nyomása alatt a zsidóság magába szálland és ahelyett, hogy az irodalmi támadásokat ép oly hangon és épen oly eszközökkel viszonozza, az objectivitás terére lép és megadja azt, a mire szükségünk van, ti. hogy legyen világosság, (Élénk helyeslés.) Nem akarok határozati javaslatot beterjeszteni, hanem kijelentem és bocsánatot kérek ezért, hogy ismételve teszem, hogy ha az előadó ur a jogegyenlőséget akként értelmezte, mint én, hogy ezzel nem akarja kifejezni azt, hogy a zsidóságnak az állammal és társadalommal szemben egyáltalában semmiféle kötelességei nincsenek, hogy a zsidóság mostani állapota absolute semmiféle reformra nem szorul: ezt nem fogadhatnám el soha; elfogadom azon értelemben, hogy a jogegyenlőség ott, a hol a társadalom a jogegyenlőségnek megfelelő niveaun áll, a hol az egyén, a polgári testület a minden intézmény a jogainak megfelelő kötelességet is teljesíti — csak ott és igy szent és sérthetlen az egyenlőségi elv. (Élénk éljenzés és hosszas helyeslés a szélső baloldalon.)