Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

megoldatnia, hogy sem az egyetem tekintélye, sem a magyar cultura csorbát ne szenvedjen. Határozati javaslatom igy szól: „A képvise­lőház utasítja a vallás- és közoktatásügyi minis­tert, hogy a tanpénzügyet mind a három egyete­men vizsgálja meg és ha az eltörölhető nem volna egységes alapon, hogy ugy a tanári kar, mint a hallgatóság összességének érdekei meg­óvhassanak." ... [286] Általánosan ismert dolog t. ház, hogy a mi muzeumunknál a rendszerhez tartozó és egyes ismert köröket illusztráló gyűjtemények mellett rendkívül sok úgynevezett doublette ta­lálható. Némely osztálynál oly mértékben, hogy én állítom, miszerint az összes állami kö­zéptanodák, [287] sőt talán még a nem állami­aknak is juttatható egy-egy kis gyűjtemény, a mely valósággal hasznára fogva válni azon tan­intézeteknek. Ezen duplumoknak rendeltetése más nem is lehet. És itt szerintem csupán csak a feldolgozás és az összeállítás kérdése képez­het némi nehézséget; mert az tény, hogy a mú­zeumi tisztviselői kar, az intézet igényeihez ké­pest oly csekély, hogy rendes munkáján túl ilyen, inkább mechanikus empiricus eljárást kí­vánó dolgokkal kellőkép nem foglalkozhatik; de viszont bizonyos az, hogy miután a múzeu­mi tisztviselői kar, az igazgatóság tartozik min­denről kimutatást vezetni s egyáltalán a benső administratióról az utolsó tárgyig számot adni, teljes lehetetlenség, hogy a mostani hivatalnoki kar ily feladatnak kellőkép megfelelhessen. Itt tehát felkérem a t. minister urat a követ­kezőkre. (Halljuk!) Hovatovább mind több és több igen jeles képzettségű fiatal tudós kerül ki, ugy a buda­pesti, mint a kolozsvári egyetemről, kik bizo­nyos természetrajzi disciplinákban már irodal­mi névre is tettek szert, kiket azonban fájdalom, egyelőre állandóan alkalmazni és ke­nyérhez juttani nem lehet; s vannak köztük olyanok is, kik az általam tegnap egy kissé stigmatisait phylloxera-biztosságra szorulnak, a mi valóban a mostani körülmények köztt kitű­nő képzettségű irodalmilag működő fiatal tudó­sokra szomorú hivatás. De miután már a múze­um némely osztályánál engedményezve van egy díjnoki rendszer, hogy a ti. ideiglenesen oly munkák, melyek az intézetre nézve fonto­sak, vagy pedig nem magára, hanem czéljainak előmozdítására és propagálására fogadtassanak fel fiatalemberek, kik közül használható egyé­nek válhatnak: vájjon nem lehet e a termé­szetrajzi osztályoknál ugyanezt tenni? Én a t. ház, nagy súlyt fektetek ezen dolog­ra és felhívom a t. minister ur figyelmét a kö­vetkezőkre, a természetrajzi disciplináknak gyűjteményekkel való felszerelése legnagyobb részt üzérek, hndlerek kezében van s ezek örö­kös kinálgatásaikal elcsábították a középtanoda tanárait, különösen arra, hogy terjedelmes, sok tárgyat magukba foglaló gyűjteményekre helye­zik a fősúlyt. De a ki az oktatásra való becs te­kintetében a gyűjteményeket átvizsgálja azt fogja találni, hogy sokszor többszáz forintba kerülő gyűjteményben egyetlenegy oly példány nem találtaik a mely valóban az oktatási czé­lokra haszonnal fordítható volna. Mert valamint de Candole azt monda, hogy ő nagy herbarium nélkül is csupán két typicus növénypéldány­nyal, a melyet kiválaszt, képes a növénytant teljesen megtanítani: ugy áll ez a legtöbb ter­mészetrajzi disciplinákra, a hol nem a sok, ha­nem a jól megválasztott a fő. És épen azon körülményeknél fogva én nagy­súlyt fektetek arra, hogy a t. minister ur találja meg annak módját, hogy ép e tekintetben használ­ja fel a magyar nemzeti muzeumot, mely úgyis ál­lami központi intézet, hogy abból lassanként ilyen, a tanczéloknak valósággal megfelelő minta­gyüjtemények adassanak ki, a melyek azután az utánzási vágyat más tanodákban is okvetlenül fel fogják ébreszteni és lefognak másoltatni. E dolog kivitelére csak igen csekély áldozat lesz szüksé­ges s meg vagyok arról győződve, hogy néhány év alatt ennek üdvös hatását okvetlenül tapasz­talni fogjuk. (Helyeslés.) ... 1881—84. 32. Az izraeliták egyenjogúsításáról 1883. január 23. KN. 1881—1884. IX. 180—185. ... [181] Már akkor, mikor Oroszország fe­lől a zsidóbevándorlás fenyegett, lehetett látni a közvélemény alakulását Magyarországon a leg­határozottab formában; de még azt el lehetett volna fojtani egy előnyös gazdasági fordulat se­gítségével, még azt politikailag, gazdaságilag el lehetett volna enyésztetni, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon )de az én közvetlen tapasz­talásom az, hogy a mi ezen kérdést véghetetle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom