Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

megoldatnia, hogy sem az egyetem tekintélye, sem a magyar cultura csorbát ne szenvedjen. Határozati javaslatom igy szól: „A képviselőház utasítja a vallás- és közoktatásügyi ministert, hogy a tanpénzügyet mind a három egyetemen vizsgálja meg és ha az eltörölhető nem volna egységes alapon, hogy ugy a tanári kar, mint a hallgatóság összességének érdekei megóvhassanak." ... [286] Általánosan ismert dolog t. ház, hogy a mi muzeumunknál a rendszerhez tartozó és egyes ismert köröket illusztráló gyűjtemények mellett rendkívül sok úgynevezett doublette található. Némely osztálynál oly mértékben, hogy én állítom, miszerint az összes állami középtanodák, [287] sőt talán még a nem államiaknak is juttatható egy-egy kis gyűjtemény, a mely valósággal hasznára fogva válni azon tanintézeteknek. Ezen duplumoknak rendeltetése más nem is lehet. És itt szerintem csupán csak a feldolgozás és az összeállítás kérdése képezhet némi nehézséget; mert az tény, hogy a múzeumi tisztviselői kar, az intézet igényeihez képest oly csekély, hogy rendes munkáján túl ilyen, inkább mechanikus empiricus eljárást kívánó dolgokkal kellőkép nem foglalkozhatik; de viszont bizonyos az, hogy miután a múzeumi tisztviselői kar, az igazgatóság tartozik mindenről kimutatást vezetni s egyáltalán a benső administratióról az utolsó tárgyig számot adni, teljes lehetetlenség, hogy a mostani hivatalnoki kar ily feladatnak kellőkép megfelelhessen. Itt tehát felkérem a t. minister urat a következőkre. (Halljuk!) Hovatovább mind több és több igen jeles képzettségű fiatal tudós kerül ki, ugy a budapesti, mint a kolozsvári egyetemről, kik bizonyos természetrajzi disciplinákban már irodalmi névre is tettek szert, kiket azonban fájdalom, egyelőre állandóan alkalmazni és kenyérhez juttani nem lehet; s vannak köztük olyanok is, kik az általam tegnap egy kissé stigmatisait phylloxera-biztosságra szorulnak, a mi valóban a mostani körülmények köztt kitűnő képzettségű irodalmilag működő fiatal tudósokra szomorú hivatás. De miután már a múzeum némely osztályánál engedményezve van egy díjnoki rendszer, hogy a ti. ideiglenesen oly munkák, melyek az intézetre nézve fontosak, vagy pedig nem magára, hanem czéljainak előmozdítására és propagálására fogadtassanak fel fiatalemberek, kik közül használható egyének válhatnak: vájjon nem lehet e a természetrajzi osztályoknál ugyanezt tenni? Én a t. ház, nagy súlyt fektetek ezen dologra és felhívom a t. minister ur figyelmét a következőkre, a természetrajzi disciplináknak gyűjteményekkel való felszerelése legnagyobb részt üzérek, hndlerek kezében van s ezek örökös kinálgatásaikal elcsábították a középtanoda tanárait, különösen arra, hogy terjedelmes, sok tárgyat magukba foglaló gyűjteményekre helyezik a fősúlyt. De a ki az oktatásra való becs tekintetében a gyűjteményeket átvizsgálja azt fogja találni, hogy sokszor többszáz forintba kerülő gyűjteményben egyetlenegy oly példány nem találtaik a mely valóban az oktatási czélokra haszonnal fordítható volna. Mert valamint de Candole azt monda, hogy ő nagy herbarium nélkül is csupán két typicus növénypéldánynyal, a melyet kiválaszt, képes a növénytant teljesen megtanítani: ugy áll ez a legtöbb természetrajzi disciplinákra, a hol nem a sok, hanem a jól megválasztott a fő. És épen azon körülményeknél fogva én nagysúlyt fektetek arra, hogy a t. minister ur találja meg annak módját, hogy ép e tekintetben használja fel a magyar nemzeti muzeumot, mely úgyis állami központi intézet, hogy abból lassanként ilyen, a tanczéloknak valósággal megfelelő mintagyüjtemények adassanak ki, a melyek azután az utánzási vágyat más tanodákban is okvetlenül fel fogják ébreszteni és lefognak másoltatni. E dolog kivitelére csak igen csekély áldozat lesz szükséges s meg vagyok arról győződve, hogy néhány év alatt ennek üdvös hatását okvetlenül tapasztalni fogjuk. (Helyeslés.) ... 1881—84. 32. Az izraeliták egyenjogúsításáról 1883. január 23. KN. 1881—1884. IX. 180—185. ... [181] Már akkor, mikor Oroszország felől a zsidóbevándorlás fenyegett, lehetett látni a közvélemény alakulását Magyarországon a leghatározottab formában; de még azt el lehetett volna fojtani egy előnyös gazdasági fordulat segítségével, még azt politikailag, gazdaságilag el lehetett volna enyésztetni, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon )de az én közvetlen tapasztalásom az, hogy a mi ezen kérdést véghetetle-