Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

látom azon homályt, azon kék felhőket, melyekre sokan helyezkednek és bölcs hallgatással elhitetik a nemzettel, hogy ők tudósok. (Derültség s bal- és szélső baloldalon.) Isten ments, hogy ők az ő tudományukat akár élő szóval, akár Írásban a társadalom elé vinnék; mely olykor régi, olykor szalmaszál vékonyságú kiadványokon, kis értekezéseken, melyek már régen elavulvák, alapszik; az ő mai dicsőségük az, hogy ők a társadalom előtt abban a gyanúban vannak, hogy nagy tudósok. (Általános zajos derültség.) Meglehet t. ház, a közoktatási budget tárgyalása alkalmával rá fogok térni tüzetesen erre a dologra, most csak a földmívelési, gazdasági oktatással akarok foglalkozni, a mi felsőbb gazdasági tanintézeteink tanrendszere és iránya szerintem Magyarorszég gazdasági érdekeinek teljességei nem felel meg. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A magyar gazdasági oktatásnak egyik nagy baja az, hogy absolute nem számol azon viszonyokkal, melyekre valóságos magyar gazdaság egyedül alapítható. (Igaz! Ugyy van! a szélső baloldalon.) a mi gazdasági tanintézeteink majmolásai Hohenheimnak és minden félének, de azokban alig találjuk nyomát annak a szükséges rendszemek, mely számot vet Magyarország climaticus, agronómiai s egyéb typicus viszonyaival és iparkodik azon gazdaságot tanitani, melyet az életbe kivivé, Magyarországon rögtön sikeresen alkalmazni lehet. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen rendszernek következménye az t. ház, a mit nekünk tagadnunk nem lehet, hogy a gazdasági tanintetekből az életbe átbocsátott ifjak egy formális átgyúrási processuson kell, hogy keresztül essenek, ugy szólván előbb ki kell verni a fejőkből mindazon theoreticus, a gyakorlati életben használhatatlan dolgot, hogy azután empirikusok által vezettessenek a voltaképeni gazdálkodásba. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Igaz! Ugy van! ) ... [162] Hát t. képviselőház, én nem törődöm azzal, hogy mi a socialistikus aristocratáink vagy aristocratikus socialistáink (Derültség a a szélső baloldalon.) vájjon hova viszik a dolgot, vájjon miféle gyakorlati eredményeket fognak ők ott kivívni, hanem én csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy osztályharezot felidézni bármi czím alatt, hogy az önrendelkezést megtagadni bárkinek a földbirtokra nézve; ezt én részemről absolute nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek az aristocratikus iránynak megvannak maga egyéb jelenségei is, t. képviselőház. (Halljuk!) Ám nézzük ezeket a versenyeket, ezeket a kiállításokat, a melyekkel mi azt hiszszük, hogy az iparnak, a gazdaságnak nagy lendületet adunk. A legtisztább aristocratikus irányt, a melynek kapcsolata van lefelé a nagy producens, a voltaképen őstermelő osztálylyal, hiába keresnők. Az egyik téren próbáltatik a gőzeke villanyfény mellett, (Derültség) másik téren még tartja a talajt és pedig fájdalom, igen nagy számmal, az otthon faragott ősi rosz eke. Rendeztetnek iparkiállítások, mozgásba hozatnak mindenféle jelszavak, a hiúság, a protectio rugói. És hát mik ezek a kiállítások? Ma még részben találunk olyan tárgyakat, amelyek már 1852-ben, vagy nem tudom mikor, az első londoni kiállításon szerepeltek s azóta kiállításról kiállításra vándorolnak; és találunk sokszor oly tárgyakat, amelyek ellen kivált az, aki a jövőt nézi, egyenesen kell, hogy protestáljon. Hiszen én nem akarok egyebet felhozni t. képviselőház, (Halljuk!) csupán pld. az úgynevezett nőipar-kiállítást. Hát ennek a nőiparkiállításnak a kritikája részemről az, hogy én elismerem, voltak ott bizonyos dolgok, amelyek megérdemelték a kiállítást és amelyek valósággal valamit representáltak is a magyar, kiváltképpen a háziiparban; de a fő-fő kritika az egy jelenségben gyökerezik t. képviselőház, és ez az a monogrammkiállítás, (Derültség a szélső baloldalon) az a 400 forintos zsebkendő-kiállítás és az az iskolai kiállítás, amelyeknek minden darabja csak azt bizonyította, hogy nem taníttatik az iskolákban az, ami szükséges, hogy a jövő anyákból azután jó gazdasszonyok legyenek, (Élénk tetszés a szélső baloldalon) hanem gyakoroltatik egészen más. Az összes himzési kiállítások, amily kezdetlegesek voltak, ahogyan nem representáltak semmit a himzési iparnak mai állására, egyről szomorú tanúságot tettek, ti. arról, hogy mikép lehet ifjú leánygyermekek szemét mentül hamarabb tönkretenni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) ... [163] T. ház! Én az ipratársulatokban igen nevezetes factort látok, és azokat szükségesnek tartom. Nem a régi czéhrendszer szerint, a hol ti. minden egyes iparág külön társulatot alakított, lett légyen az bármily népes vagy néptelen. Sőt én abban keresem a régi czéh elfajulásának okait, hogy túlságosan szét volt darabolva. Hanem igen is kivánom azt, hogy az ipratársulás