Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

századok óta szeretetben összeforrt testvéreinek igaz magyar hazafiságában soha sem kételkedett; (Ugy van! a szélső balfelől.) századok öröme épen ugy, mint bánata közös részük volt mindenha, a melyben testvéri hűséggel megosztozkodtak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igaz magyar ember épen azért mindenkor tudta és tudni fogja, hogyan érzi testvére a hazafiságot, hogy ezt neki külön kinyilatkoztatni nem is szükséges. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De az is igaz, hogy ha mi szeretett hazánkban oltárt pillantunk meg s hogyha az ez oltárt megillető ima a haza szeretete, mi nem járulhatunk elégszer imánkkal az oltár elé, a kisértés és veszedelem pillanataiban pedig jó, hogyha fölemelt, a távolba is kiható hangon imádkozunk. T. ház! Én nem tudok példát reá, hogy valamikor, valahol a föld kerekségén a hazafiság és testvériség oly magasztosán nyilatkozott volna, mint nyilatkozott a lefolyt mozgalomban; az esemény páratlan s épen azért ugy vagyok meggyőződve, hogy Magyarországnak hazafiságukban mélyen megsértett fiai, páratlanul tették meg kötelességüket s hogy ez méltó arra, hogy a magyar nemzet történetkönyvében arany betűkkel följegyeztessék. T. ház! Nem tehetem, hogy egy bizonyos tévedésről meg ne emlékezzem, mely abban nyilatkozott, hogy egyesek cselekedetei egy egész nemzetiségnek felrovattak, értem ezalatt azt, hogy egyesek cselekedetei miatt a Királyhágón túli részben tömören együttlakó szászság gyanúba esett. Nekem, t. ház vannak bizonyítékaim egyesek ellen; de nincsenek bizonyítékaim az egész ellen, sőt kimondom, hogy ott is sok derék, jó hazafit ismerek. Ezt constatálni kívántam. Most pedig t. ház, bocsánatot kell kémem, hogy ezeknek itt e helyen én adtam kifejezést; érzem, hogy vannak itt nálamnál tekintélyesebbek és hivatottabbak, kiknek szava többet nyomna a latba; de én nem tudtam ellentállani érzeteim ösztökélésének s némi mentséget is véltem találni abban a körülményben, hogy a f. évi költségvetés tárgyalása alkalmával elsőnek szólaltam föl az ügyben s hogy elvégre is ez volt a hazafias mozgalomnak legelső mozzanata. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 1881—84. 20. A dinasztia és az ország érdeke a nemzetiségi politikában 1882. május 24. KN. 1881—1884. VI. 83—87. ... [84] A monarchia intézménye nálunk be van véve. Azt mondják: alkotmányos állapotok közt élünk. Én az alkotmányosság kritikájába, a mint az nálunk létezik, most nem akarok bocsátkozni, hanem, ha önök azt mondják, hogy itt alkotmányos monarchia van, akkor következetesen ki kell mondaniok egyszersmind azt is, hogy a souverainitás meg van osztva a király s nemzet közt, hogy minden tény, mely törvényhozásilag elintézendő egyenlően és egyetértően oldandó meg a nemzet képviselői s a király által. Ezt szorosan megtartva, csak egyet kívánok érinteni s csak egyre kívánok világot vetni, ez a competentia kérdése, mely a delegatió hatásköréből vettetett fel s itt kimondom, hogy a delegatiónalis intézmény úgy, mint 1867-ben megalkottatott és mint a jelenlegi kormány alatt minden jog és törvény ellenére kitágittatott, a tiszta, világos alkotmányos elveknek flagraus meghamisítása. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert a delegationalis intézmény józan ész szerint az alkotmányosság keretébe egyáltalában be sem vehető. Mert ha a korona magának azt vindicálja, hogy ő a nép vérével és vagyonával akként gazdálkodik, mint gazdálkodik jelenleg Boszniában, akkor mi, a kik népképviselők vagyunk, magunknak azt vindicáljuk, hogy a nép pénzéhez és véréhez nekünk, kik direct mandátummal birunk a néptől, legyen szavunk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hogy a népképviselet, mely directa mandátummal ül össze, oda lehessen sülyeszteni, hogy — kimondom bátran — egy gyülevész bizottság, mert nem más. (Mozgás jobb felől.) ... T. ház! Ha a nemzet traditióiról van szó, melyeket a t. előadó ur említett, kérdem, mik [85] a magyar nemzet igazi traditiói? Hivatkozhatik a magyar ezer éves alkotmányára, hivatkozhatik arra, hogy itt valósággal nemes missiót teljesített és hivatkozhatik arra, hogy sokat sanyaroga, valahányszor leüttetett, mindig fel bírt állani, és mindig legnehezebben birt felállani, mikor saját fiai vágták földhöz. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Felemelkedett és fel fog emelkeni a jövőben is. Ezek a nemzet traditiói. Azt akarjuk, hogy Magyarország a magyaroké