Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

A ministerium igenis kezd foglalkozni ezen iparággal; de miként? Olaszországi gépeket és áztatókat egyszerűen lemásolva iparkodik Magyarországba átplántálni. Ez nem rationális eljárás. A rationális eljárás igenis az, hogy figyeljük meg az ezen iparágban előrehaladott [66] nemzetek lejárási módját, de ezt azután módosítva az ország viszonyaihoz alkalmazva hozzuk be. Ez az első. A második, a mi irrationális a ministerium eljárásában az, hogy mindjárt túlságos magasba nyul akkor, midőn már a kender feldolgozására szánt oly gépeket iparkodik importálni és meghonosítani, melyeket csak igen vagyonos gazdák szerezhetnek meg. De épen a primitív kezdetből felfelé való fejlesztés első sorban azt követelné meg, hogy a kistermelőknek könnyítsék meg a munka és adassanak neki oly gépek, melyek olcsók és a könyörtelen munkát megkönnyítsék és midőn e kistermelők már megerősödtek, akkor lehet majd átmenni a magasabb fokú gépekkel való feldolgozásra. Itt tehát nem arról van szó, hogy bolognai vagy cesenai eljárást alkalmazunk a Bácskában vagy akárhol, hol a kenderre nézve kedvező talaj van, hanem, hogy az Olaszországban tapasztaltakat iparkodjunk Magyarország viszonyaihoz alkalmazott módon meghonosítani első sorban, így fogunk magasabbra emelkedhetni. ... [67] A marhatenyésztésre nézve a t. minister ur szintén tett bizonyos intézkedéseket. Ez a mi földmívelési viszonyainkra nézve valósággal fontos és életkérdés, azért mert bármikép igyekezzék a statistika Magyarország mai marhaállományát, kiváltkép az igavonóét előnyösen feltüntetni, az, a ki a leginkább gabona- és búzatermelő vidékeket ismeri, egy nagy bajt s veszedelmet tapasztal. T ház! A mi államháztartásunkban egy óriási, cronicus deficit van kifejezve, mely odáig ment, hogy az adónak egy nagy része csupán csak kényszerrel hajtható be s e kényszerrendszer odáig megy, hogy azt veszi el, a mit legkönnyebben értékesíthet, tehát a földmívelőnél első sorban a könnyen értékesíthető marhát. Ez a rendszer oda fejlesztette a dolgot, hogy azon nagy colossalis határral biró községek, a melyeket még én — noha nem tartozom az igen koros emberek közé — olyanokul ismertem, hogy nem volt gazda, ki másként mint 5 lóval, illetőleg 4 ökörrel szántott volna, tehát beereszthette ekéjét a földbe, most 2 lóval vagy 2 ökörrel szánt, sőt oly községekben, a melyek koldust nem ismertek, mert a község azt nem tűrte s szegényeit kitartotta, magyar rátartós községekben vannak gazdák, kik egy lóval kezdenek járni és 2 gazda 2 lóval szántja meg ezt az óriási darabot, melynek megszántására 4 ló kell. Itt tehát már ott vagyunk, hogy a trágyázás szinte problematicus kérdés a csekély marhaállomány miatt Mindenekelőtt ki akarom fejezni azt, hogy nekem a borgyártás ellen hozandó törvény nem elégséges, mert én szeretném azt kiterjeszteni oly törvénynyé, mely egyáltalában az élvezeti czikkek meghamisítását tárgyazza. De maradjunk a felvetett tételnél, a borgyártásnál. Már mondtam, hogy a borgyártást a borhamisítástól megszoktam külömböztetni. A vegytan ma oly magaslaton áll, hogy kiváltképen a borászat tekintetében a borkészülésnek processusát akár felülről lefelé, akár alulról felfelé megtudják csinálni és épen, mert nem lehet meghatározni, megszabni a határt, hol végződik a borgyártás és hol kezdődik a borhamisítás, az intézkedés is nehéz. Mert annyi tény, hogy a chemia a szőlő alkatrészeit egyenkint képes előállítani és azokat tisztán chemiailag ismét összevegyítve, előállít oly folyadékot, a melyről nincs az a chemikus, a ki be tudja bizonyítani, hogy ilyen és ilyen processus által állott elő, mert az bor, mert abban minden benne van, a mi a borhoz kell. Ezen alkatrészeket használják azok, kik a bort gyártják, nem csinálják a bort felülről lefelé, hanem gyengébb bort vesznek és szőlőből kivont ingredientiákat ahhoz hozzá adva egyforma bort tudnak előállítani mindig és az a franczia és egyátalában a borkezelésnek szokásos módja. A hamisítás lényegesen más, mert az abból áll, hogy a borhoz adatnak oly alkatrészek, a melyek a szőlőben nem foglaltatnak. Ha tehát a gyengébb borhoz szőlőczukor helyett ólomczukor, vagy pedig olyasvalami adatik, a mi a természetes borban nem foglaltatik, ez a borhamisítás. De ha valaki savanyú vagy gyengébb bort szőlőczukorral, szőlőszeszszel — cognakkal — vegyíti, hogy bizonyos szesz és czukortartalmú bort előállíthasson, az gyártja a bort, a chemia azonban be nem bizonyíthatja a gyártást, mert hiszen benne vannak a szőlő alkatrészei és így ezt büntető cselekvényeknek qualificálni lehetetlen, mert a bíróság el van zárva attól, hogy a hozzáadást szakértők által constatálhassa.