Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

(igaz!) Ott minden embernek csak az a tudata van, hogy egy könnyen éghető épületben van s így első gondja a menekülés. Azon megriadás közben, a ki valaha tanuja volt nem ilyen nagy katasztrófának, de más esetnek is, tudja, hogy ily megriadás közben a nyugodt dispositió és rend fentartása biztosítva nincs. Én tapasztalásból tudom és a mennyire az eddigi esetek mutatják, mindig a világító szerekkel való gondatlan bánásmód idézte elő a katasztrófát és csak kivételes esetekben a robbanás; és a gyakorlatból nagyon jól tudom, hogy a mióta az u.n. kiállitásos darabok kaptak lábra, a hol tűzijátékkal, villany és másnemű világítással szerelik fel a színpadot, ott mindenütt a legkönyelműebben alkalmazott mód van gyakorlatban, eltörött lámpásokkal, puszta gyertyákkal járnak ide s tova a zsinorpadláson semmi biztosítékot, semmi védőhálót, mely a sziporkázó szikrákat felfogná, nem alkalmaznak a legkönnyebben égő anyagok a kulisszák közvetlen szomszédságában. Én tehát azt óhajtom, hogy valóságos szakemberek közbejöttével eszközöltessenek a bizottsági tanácskozások, hogy a szakemberek az éghető anyagok s a világítási készülékek gyakorlati alkalmazásra nézve az intézkedéseket felülvizsgálják és tanácsot adhassanak, mely körülmények között, mily mértékben alkalmazhatók a fokozott világítási szerek és hogy a szakférfiak hozzájárulásával alkottassák meg a szabályzat, mely később az ország összes színházaira kiterjesztve, szabályozza a tűzzel való bánásmódot a színházakban. Épen ezen alapon t. ház, mert abba belevágni nem akarok, a mi magát az építész feladatát illeti, hogy mennyire elégségesek a kijárások, mennyiben hozzáférhetők, vájjon arányban áll-e a kijáratok száma a közönséggel, melyet a színház helyiségei befogadnak, reméleni bátorkodom, hogy a [316] belügyminister ur arra is ki fogja terjeszteni figyelmét, de kivált arra, hogy a veszély egyenesen s tűzzel való bánásmódtól függ s a katastrófák innen származnak. E reményben bátor vagyok interpelláüómat benyújtani, mely következőleg hangzik (olvassa): Interpellátió a belügyek ministeréhez. Szemben azokkal a borzasztó emberáldozatokkal, a melyeket rövid idő közbejöttével a nizzai és bécsi u.n. Ringszinház leégése követelt és tekintettel arra, hogy színházainknál a tűzzel való bánásmód sem kipróbálva, sem szabályhoz kötve nincsen, kérdem a belügyminister úrtól, nem látja-e szükségét annak, hogy: 1- ször a királyi József műegyetem és a budapesti tudomány-egyetem illető szaktanárainak igénybevételével a színházaknál használatban lévő mindennemű fűtő és világító készüléket a gyakorlati alkalmazás tekintetében felülvizsgáltassa; 2- szor az e felülvizsgálatból nyert anyag alapján egy megfelelő szabályzatot megalkotva, annak végrehajtását az ország valamennyi színházánál hatósági uton biztosítsa. Budapesten, 1881. évi deczember 9-én. 1881—84. 3. Az 1882. évi állami költségvetés tárgyalásakor 1882. január 20. KN.1881—1884. II. 145—151. [145] T. ház! Azon nyilatkozattal kezdem, hogy az előttünk fekvő költségvetést átalánosságban sem fogadhatom el a tárgyalás alapjául és csatlakozom ahhoz a határozati javaslathoz, melyet azon párt nevében, melynek tagja vagyok, Eötvös Károly képviselőtársam és barátom benyújtott. ... [146] Most engedje meg a t. ház, hogy szavazatomat, a melyet érvényesíteni akarok, indokolhassam. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Itt az előadói székről, a kormánypadokról, az ellenoldalról, valahányszor felszólalás történik, örökkön-örökké előtérbe van hozva egy dolog: az állam érdeke. Az állam érdeke, ez a legfontosabb érdek, a melynek minden egyéb érdeket alá kell rendelni. Ez szerintem a tiszta valóságos fogalmaknak egyenes meghamisítása. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az állam, t. ház, nem czél, az állam csak egy szerkezet, csak egy eszköz, (Ugy van! a szélső baloldalon.) a melynek egyetlen és egyedüli feladata, hogy mint eszköz a társadalomnak, a nemzetnek boldogítására alkalmas legyen. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha nem az, ha szerkezete és szervezete olyan, hogy az állam ugyan gazdagodik modern értelemben, de csak ugy gazdagodik, hogy a nemzet, a mely az egész szerkezetet kell, hogy vállain tartsa, szegényedik és hanyatlik, akkor én azt mondom, hogy el ezzel az állammal, nekem nem kell! mert ugy, a mint a modem kormányok és [147] kiváltképen a jelenlegi mínisterelnök ur kormánya az állam fogalmát magyarázza, nekem