Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI
1881—1884-es ülésszak 1881—84. 1. A Szerbiával kötendő jogügyi szerződéstervezetről 1881. december 9. 1881—1884. I. 303—304. [363] T. ház! Ugy a párt nevében, melynek tagja vagyok, mint saját magam nevében azon kezdem, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélső balon.) Nagyon sajnálom, hogy a t. előadó ur az előzetesen tárgyalt törvényjavaslatokra való egyszerű hivatkozással oly könnyűvé tette magának a dolog indoklását és kifejtését és nem is tartotta szükségesnek, hogy a hasonló praecedensekre hivatkozzék, melyekben egy igen jelentékeny ellentmondás foglaltatik. A párt nevében épen a praecedensekre való tekintettel kénytelen vagyok a törvényjavaslat elfogadását megtagadni. Igen nevezetes dolog t. ház, hogy a midőn már hasonló természetű szerződések köttetnek, bizonyos dolgokra nézve határozott ellentétet tapasztalunk. A szőnyegen levő törvényjavaslat harmadik czikke iparkodik bizonyos dolgokat a politikai színezetből kivetkőztetni és bizonyos államok javára előnyöket teremteni. Közbűntények és politikai cselekmények vagy bűntények között határozott különbség tétetik. A 3-ik czikk azonban kivesz ezek közül egy oly esetet, a mely az uralkodókra és azoknak családjaira vonatkozik, a melyet tehát a politikai bűntettek színéből kivetkőztetni iparkodik. Az e tekintetben meglévő praecedens esetekre nézve áll, hogy az 1871. és 1874-ben kötött hasonló természetű szerződésekben, ugy mint az Angliával kötött 1864:11. törvényczikkben, a Svéd-Norvégországgal 1871:XXIV. t.cz.-ben, Francziaországgal 1871.XXV t.cz.ben, Olaszországgal 1871:XXVI. t.cz.-ben, a mi a jelen javaslat 3-ik czikkében foglaltatik, egyáltalában nincs benne. Ellenben 1872-ban Montenegróval kötött hasonló természetű szerződésben ez épen ilyen értelemmel és kifejezésekkel benne van, mint a jelen javaslatban. Én t. ház, semmiféle jogi distictiókba bocsátkozni nem fogok; elismerem, hogy én, mint jogász, szakember nem vagyok. De tekintve a czélzatot, a mely ebben foglaltatik, tekintve a legelőrehaladottabb államoknak ez iránt kifejezett nézetét, én az ilyen insinuatió ellen tiltakozom, (Élénk helyeslés szélső balfelől) mert ez a menedékjognak határozott megsértése. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől) Tiltakozom még jogászi szempontból is, mert bocsánatot kérek, a III. czikk igen könnyen átsiklik ezen. Itt az van, „ha ezen merénylet a gyilkosság, orgyilkosság vagy mérgezés tényálladékát állapítja meg". De hol van a kisérlet, a mely meghiúsult és hol van a gyanú? Midőn önök megkötik ezeket a szerződéseket oly államokkal, melyekben nemcsak reactio van, de melyekben a népek lebilincselve vannak az önkényuralomnak a népek gyalázatára, (Tetszés a szélsőbalon) szemben azon államokkal, a hol a polgárnak és embernek több garanti áj a van, hogy ott királygyilkosságra nem lesz szükség: akkor ez nem a 19-ik századhoz méltó eljárás. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De kifejezem egyszersmind azt is, hogy én elvből semmiféle gyilkosságot nem pártolok, (Derültség a jobboldalon) de kifejezem egyszersmind azt is, hogy én a természet álláspontján [304] állva, különbséget élet és élet közt tenni nem tudok. A király életének phisiológiai processusa épen annyit ér, mint a legutolsó alattvalójáénak, vagy koldusénak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) Hanem igenis, én elismerem, hogy van eset, a midőn joga lehet az embernek a más életére támadni: az önvédelem, a végső szükség esetében; de ezt nem fogom külön privilégiummal adni sem rendnek, sem rangnak, csak az embernek. (Élénk helyeslés a szélső balon)
