Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)
III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI
mind a törvényhatóságnak kötelessége arra hatni, hogy enyésztessék el a városokban mindaz, a mi a polgárok visszavonását előidézheti. E szempontból tekintve a dolgot, Szeged régi felosztása sokkal jobban megfelel a czélnak, mint a most javasolt felosztás, mert a belvároshoz, mint az intelligentia egy részének lakóhelyéhez tartozik tanyai lakosság s tartozik az alsó kerülethez szintén egy része a kaputos elemnek és a földmívelő népnek. Itt tehát meg volt adva az alap arra nézve, hogy a szellemi felsőbbség nyilatkozzék mind a két kerületben a választások vitelénél és épen tv volt azután alapja annak, hogy e választások lezajlása után a polgárságban a visszavonás megszűnt. De ha most mereven fel állíttatik az, hogy az intelligentia a földmívelő néppel harczsorba helyeztetik, nem kivánnám ezért a felelősséget elvállalni, sem a szenvedélyekre való tekintetből, sem a város egészséges fejlődésére való tekintetből. A t. előadó ur maga mondja, hogy a számok aránytalansága látszólag nagy. Én egészen határozottan állítom, hogy a jelenleg tervezett új beosztás szerint ezen aránytalanság nem fog soha elenyészni; mert hiába mondja az indoklás a mely mása annak, melyhez szerencsénk volt akkor, midőn a kir. biztosi intézmény meghosszabbításáról volt szó, hogy ti. az első választó kerülethez tartozó városrészekben a legkevesebb építkezés történt. Igen megköszöntem volna, ha a t. belügyminister ur ide tette volna, hogy mégis, hány ház épült itt és hány nem épült még fel s hogy a külvárosokban mi van kiépítve s mi nincs. Épen ugy nem áll az, hogy a belvárosi lakosság bizonyos része nem lakik még a belvárosban. Meghiszem, hogy a földfeletti házrészekben nem, de méltóztassanak a pinczelakásokat is figyelembe venni s a számarány egészen máskép fog állani. S ha Szeged polgárságának egy része a tanyákon tartózkodik is, mint Szeged belvárosi birtokosok mégis csak a belváros szavazói. Tehát marad a régi arány, hogy a körúton belül van 28 ezer lakos és a külterületeken 54 ezer. A kern letek beosztása tehát mégis oda megy ki, hogy egy monstre kerület fog előállni a külvárosban és a tanyákon 54 ezer lakossal, a belváros pedig lesz 28 ezer lakossal. Azt mondja a t. előadó ur, hogy a beosztás máskép nem volt lehetséges, mert a nagy catastropha által romba döntött város jelenleg egészen más beosztást nyert a régi határok egészen elenyésztek Én épen ennek ellenkezőjét hiszem és igen is könnyűnek találom azt, hogy más beosztás adassék a városnak. Mindnyájan tudjuk, hogy Szeged az előtt rendetlenül épült város volt, melynek kevés egyenes utczája, szakasza volt, a hol tehát a belső várost két egyenlő részre osztani bajos. De a legújabb terv szerint, a hol egészen geometriai alakzatokban sugár- és körutak vonulnak, a belvárost két egyenlő részre osztani nem forog fenn semmiféle nehézség. Az indokolás ezen része tehát merőben nem állhat meg. Én, t. ház, az egészben csak a következőkel látom. S itt ellentétbe fogok helyezkedni Helfy Ignácz t. barátommal, — sajnálom, hogy nincs itt — a ki ti. már kétszer is talált alkalmat arra, hogy a t. belügyminister umak kiszolgáltassa azt a bizonyitványt, hogy ő a választásokra semmiféle pressiót nem szokott gyakorolni. Egyszer épen a ház ezen oldalán ülő képviselők nevében tette meg ezen kijelentést s megvallom, vegyes érzelmekkel fogadtuk [359] azon kijelentést. (Ugy van Halljuk! a szélső baloldalon.) Részemről absolute nem is irtam volna azt alá, mert szívesen elismerem és hiszem, hogy a választási actusnál magánál, a midőn a szavazatok beadatnak, a t. minister ur pressiót nem gyakorol; de gyakorolja a pressiónak egy másik nemét, ti. a hosszú kézzel való előkészíttetését az ő sikerének. És én ebben az egész kerület-beosztási ügyben nem látok egyebet, mint az ily mérsékelt pressiót a következő választásokra nézve, hogy Szeged város belső kerülete biztosítva legyen a kormánypárt számára. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Mindezeknél fogva én kivánom, hogy úgy Szegeden, mint mindenütt az országban az a küzdelem, mely az alkotmányosságnak mondhatom attribútuma, mely az eszmék tisztázását lehetségessé teszi, mindenütt tisztességesen, minden kicsinálások nélkül, tekintetbe vételével annak, hogy az illető kerületeknek összes elemei minél kevesebb kicsinálás mellett gyakorolhassák legfőbb polgári jogukat. Hogy ez megtörténhessék, azt kivánom okvetlenül Szegeden, már azért is, mert Szegednek a magyarság szempontjából általánosan elismert missiója van. Szegednek a mint fel fog épülni, van és okvetlenül lesz belvárosa, mely az intelligentia székhelye és külterülete, hol a földmívelés súlypontja fekszik. Itt tehát vannak elemek, melyek meg fognak maradni ezentúl is.