Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

nelmét kutatjuk is, mindenkor azt fogjuk találni, hogy a társadalamból magából indult ki, hogy a társadalom felkarolta annyira, a mennyire birta és csak midőn az intézet kimutatta, hogy az illető nemzetnek kultúrájára nézve hasznos az intézet, akkor lépett oda az állam és részesítette pártfogásában, hogy ekként mentül magasabbra emelkedjék és hatását mentül nagyobb körre terjeszsze. Az úgynevezett nemzetiségi képviselők folytonosan sürgetik és követelik, hogy nekik a magyar állam színházakat, akadémiákat, muzeumokat, szóval közművelődési intézeteket építtessen, berendezzen. Én számos éveken keresztül, e képviselőházon kívül állva, mindig csodálkoztam, hogy nem történik felszólalás e házban, mely e követelést visszautasította volna, illetőleg a visszautasítást kellőképen indokolta és felvilágosította volna. Azt kérdem én t. ház, hogy helyes volna, hogy ilyen intézetre egyáltalában szüksége van; a nélkül tehát, hogy körében megindult volna egy mozgalom, mely bizonyítaná ezen szükség érzetét. Ez egészen ferde eljárás volna, mert én részemről pl. képes volnék a zulu-kafferek földjén a jenai egyetemhez hasonló intézetet berendezni, de tagadom, hogy ezen egyetemnek a zulu-kafferek hasznát vennék, a kik még a moral első elemi oktatására szorulnak. Én mindig elismeréssel fogadom a nemzetiségek részéről, midőn azt hangsúlyozzák, hogy ők akarnak haladni, de egyszersmind el is várom, hogy ők nemcsak a törvényhozás terén egyesek által felhozott követelésekre szorítkozzanak, hanem a társadalom terén előidézendő mozgalom által be is bizonyítsák, hogy arra valók. Mert igenis, midőn ilyen czímen keletkeztek u. n. közművelődési intézetek, kitűnt azonban, hogy voltaképen csak a cím volt való s a mi az alatt volt, az nem volt közművelődés, hanem volt politikai agitatió. Áttérek, t. ház, a magyar nemzeti múzeum, a mint az általánosan ismeretes, keletkezett 1802-ben a gróf Széchényi Ferencz által tett alapítványból és pedig a tisztán ezen czélra szánt alapból. Az alapító okmány meghatározza az intézetnek a berendezését, a hivatalnokok statusát, ezek számát és megteszi mindazt, a mit az alapító okmány értelmében az intézet szükséglete akkoriban csakugyan meg is kívánt. Az akkori hivatalnokok statusa állott, egy könyvtárnokból, 190 egy scriptorból, egy szolgából és egy fűtőből. 1880-ban a magyar nemzeti múzeum hivatalnokainak statusa 36 ember. A fejlődés a következő menetet tünteti elő. Az eredetileg gróf Széchényi Ferencz által alapított könyvtárhoz egyszersmind régiségek is jutottak. Ezekből a régiségekből képződött a magyar régiség- és éremtár, mely ma már körülbelül 1.500,000 frtnyi értéket foglal magában. A régiségekhez jött azután sok ásvány is. Ezekből keletkezett a mostani ásványtani osztály. Történt azután, hogy a hivatalba jutott őrök hajlamot mutattak a természet más ágai iránt is. Ily módon keletkezett a füvészeti, a zoológiai és a földtani osztály. Mindezek, t. ház, nagy küzdelembe, hoszszas munkába kerültek, nagy munkába azért, mert nagyobbszerű áldozatok hozatalára a nemzet egyáltalában nem volt képes; nagy küzdelembe azért, mert ezen intézet történetéből 12 év teljesen meddő, a midőn ti. a szabadságharcz leverése után a hatalom részéről nem részesült istápolásban, hanem csakis az elnyomatásnak mindenféle kísérletében. A jelenlegi állapot, tisztelt ház, a követkető osztályokat tünteti elő. (Halljuk!) Rendkívül gazdag könyvtár, régiség és éremtár, az állattani osztály, a földtani osztály, a füvészeti osztály, a néprajzi osztály és azonkívül egy, a hazai művészeti termékek befogadására szánt képtár, mely egyszersmind szobrászati osztály is. Mindezek az osztályok az utolsó 10 év alatt nyerték meg az utolsó kiképzést, kivált Pulszky Ferencz valóban buzgó hozzáértő vezetése alatt, hogy mint osztályok valóban kezdtek működni és pedig ugy befelé, mint egyszersmind kifelé is. A mi a nemzeti irányba való működést illeti, t. ház, ennek talán legjobb bizonyítéka az, hogy a magyar nemzeti múzeum az országnak egyik legnépszerűbb intézete, tanúsítja ezt azon körülmény, hogy évenkint átlag véve 200,000 ember látogatja. De ez még nem elég, mert még az is kimutatható, hogy a vidéken keletkező muzeumok az első impulsust, a berendezésre vonatkozó tanácsokat, majdnem kizárólag a magyar nemzeti múzeumtól veszik. A magyar nemzeti múzeum foglalkoztat önkényteseket, kik az egyes osztályokban tanulmányaikat folytatják, kik azon ismeret körökben, a mellyeket azon osztályok repraesentálnak, haladhatnak, mert azok minden hazai és külföldi tudósnak folyamatosan anyagot szolgáltatnak tanulmányaik folytatására. A mi a kifelé való repraesentálást illeti, ezt különösen óhajtanám hangsúlyozni, mert hiába való az, ha csupán nekünk, kik az irodalommal