Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

concessiókat, melyeket megadni kötelessége volt, következnek a zsidók maguk azokkal, a melyekkel hozzá kell járulniok, ha assimilálódni akarnak, gyakran tapasztaltam, hogy a zsidók az erre vonatkozó kezdeményt ti. a kebelükből való reform-mozgalom megindítását a keresztyén elemtől várják. Ez szerintem absolut lehetetlenség. Egyszerűen azért, mert a hol egy vallási meggyőződés van s ez oly erős és hatalmas, hogy egy népnek valóságos faj-jelleget tud kölcsönözni, ott egy idegen elemnek fellépése mindig a türelmetlenség, a propoganda csinálás szempontjából szokott megitéltetni. A laghathatósabb eszköz a reformra az, hogy magában az illető elemben akadjanak azon férfiak, kik már az által, hogy azon elemnek tagjai, kifolyásai, legjobban tudják annak természetét, vizonyait, azok ragadják meg a kezdeményezést azon tekintetben, hogy komolyan, határozottan, az assimiláló processust előmozdítani törekedjenek. Mert az a mi általában, mint szintén egy ily elegyülési processusnak mutatkozott vagy annak magyaráztatott, hogy a ti. a zsidók megkeresztelkednek s az által a keresztyénekkel összefolynak, megengedem, hogy itt azután hybridfajok támadnak, de a nemzetben a zsidó elemnek állását és abnorm befolyását a társadalomra nem csökkenti, mert csak sporadicus jelenség volt és lesz; ellenben, hogyha maga az elem teszi és állítja elő a reformokat, akkor van kilátás az assimilátióra, annyival is inkább, mert az emberiség nagyobb mozgalmainál tapasztaltuk, hogy mindig az illető elemekből származottak voltak azok, kik a reformeszméket legjobban előre vitték. Hogy többet ne mondjak, t. ház, csak a legközelebbi időből idézek egyes példákat, a melyek éppen hazánkra is vonatkoznak. (Halljuk!) A midőn az infallibitási dogma kihirdetett, a katholicus egyházban is történt szakadás. Felléptek papok, csináltak propagandát nálunk is és midőn a propaganda-csinálás következtében már hírnévre és nagyobb súlyra tettek szert akkor nem is ugy tünt fel, mintha megunták volna a mozgalmat, hanem, reám legalább mindig azon benyomást tették, hogy ők a szerzett hírnevet felhasználták és azzal folytatták, hogy ott hagyták a katholikus egyházat és megnősültek és azon perczben, a melyben azt megtették, nem jöttek többé számba, hanem kiestek a hathatós faktorok sorából. Én tehát, a midőn kifejezem azt, hogy azokra nézve, a mik a fajra magára vonatkoznak, Istóczky t. képviselő társam nézetét általában helyesnek nem tartom; azon körülményre nézve pedig, hogy én mindazon eszközöket, a melyek a nevelési alap rendelkezésére állanak, minaddig, mig a zsidók kebli ügyei tisztázva nincsenek, mindaddig, mig a zsidóság nem assimilálódik, a magyar kormányhatalomnak vindicálom: mindaddig az iskolai alapnak feloszthatóságát sem ismerem el, hanem csatlakozom Molnár Aladár képviselő ur határozati javaslatához. (Helyeslések!) 1878—81. 5. A Szegeden felállítandó egyetem ügyében 1880. március 12. KN. 1878—1881. XI. 66—68. [66] T. ház! (Halljuk!) A szegedi egyetem ügye kerülvén először a t. ház elé, (Zaj) ugy érzem, hogy a most lezajlott vita után szavam a pusztában fog elhangzani. (Zaj. Halljuk!) Ugy érzem, t. ház, mintha azt a kort élnők, a melyben egy Aranka Erdélyben megkezdte először a mozgalmat, hogy engedtessék meg az akkori hatalom által, hogy az államalkotó magyar elem az ő nyelvét művelhesse pallérozhassa. Tehette azt az akkori körülmények köztt t. ház, mert akkor a hatalom jelszava az volt, hogy a magyar faj culturális érdekeit mellőzni kell, hogy azokat, a mennyire csak lehet, hátráltatni és kifejlődésükben megakadályozni kell. íme a legmagyarabb város, egy oly vidék központja, a melyen a magyarság legtömörebben lakik együtt, folyamodik a magyar képviselőházhoz, a magyar alkotmányos kormányhoz, hogy vegye észre ennek a vidéknek culturális érdekeit is. Egy igen kiváló gonddal, igen hatalmas érvekkel szerkesztett tanulmányban, egy emlékiratban kimutatja statistikailag, hogy a midőn a más nyelvű polgároknak intézetek jutnak, a magyar kormány megteremti Liptó számára a tótnyelvű földmívelési iskolát, a midőn nagy súlyt fektet arra, hogy Magyar-ovárott, Magyarország első gazdasági tanintézetén concessit nyerjen a német elem, addig a magyaralföld avval kénytelen előállni, hogy adassanak meg már neki is egyszer a culturális intézetek.