Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

VÁNDORMUNKÁSOK - MUNKÁS VÁNDORLÁSOK

terményt sarlóval vágták. Vágták az asszonyok, a férfiak is. Mint kis fiúcska én is kint voltam: kötelet kellett csinálni szalmából. De inkább asszonyok vágták a búzát, rozsot, az árpát azt már nem vágták sarlóval. Rakták a kötélbe, nagyapám meg kötötte a subafával. Szép munka volt, nem hullott el sok kalász. Ami elhullott, utána mentünk és felszedtük. Már jöttek haza a katonák a frontról, úgy 17-ben, 18-ban, akkor jött az új rendszer, hogy kaszával kezdtek learatni. Amerre jártak, látták, hogy csapót tesznek a kaszára, úgy vágják - ezt kezdték itthon is."

35 3. Szinte valamennyi adatközlőm megerősíti, hogy bizonyos különbséget lehetett felfedezni a ruszin és a magyar aratók kaszafenése, élezése között. Ez azonban az elmondás alapján nagyon nehezen rekonstruálható, s valószínűnek tűnik, hogy ebben is voltak különbözőségek az egyének között az egyes csoportokon belül is. Körtvélyesi ruszin adatközlőm szerint: „A ruszinok sem egyformán fenték a kaszát: a verhovinai másképpen fente. Más munkában is volt különbség. Mi lapos kaszaüllői használtunk, ők éles tete./Árt."

36 A kasza kalapálásában és élezésében magam nem tudok etnikus különbségeket kimutatni. Az, hogy a kalapáláskor leveszik-e a nyélről a pengét vagy sem, s számos más fogás - megítélésem szerint - elsősorban az időtényező, a teljesítmény javításának tényezője. Ami általánosnak tűnő megfigyelés: hogy a ruszinok fordítva fenték a kaszát. Vagyis nem a nyél felől haladtak a hegy felé, hanem a nyelet fordították távol maguktól, s a hegy felől fentek. Recens gyűjtéseim alapján nem tudom megítélni, hogy ez mennyire függvénye a térszíni viszonyoknak, mennyire rögzült forma, vagy egyszerűen csak egy másfajta technika, sorrend, eljárásmód felismerése - szemben a helyben alkalmazottal. 4. Határozottabb különbség mutatkozik a gereblyeformákban. A ruszinok a kaszás aratáshoz kapcsolódó nagy tarlógereblyét nem hozták magukkal. Ahol a munkaadó előkészítette, ott alkalmazták, de jobbára a magukkal hozott kis gereblyéket használták. A bodrogközi magyarok általában úgy vélekednek, hogy a ruszinok kisebb míves, finom gereblyéket hoztak magukkal, s pl. abarai adatközlőim szerint a vándor aratók révén honosodtak meg a faluban a csörgős gereblyék. Ahogy kistárkányi adatközlőm fogalmazza: "A gereblyéjük volt más: finomabb volt, elegánsos."

37 Ezeket a finom kézi gereblyéket általában magukkal hozták, s nem ritkán ott is hagyták a munkavégzés helyén, a munkaadónál. Szórványos adataim vannak a marokszedő kisgereblye használatára a ruszin aratók kezén (Kaponya, Kisgéres). Alkalmazása az emlékezet szerint nem volt elterjedt, s - ahogy a sarlóval való marokszedésnél - volt, aki ezzel szeretett, tudott dolgozni, volt aki nem.

38 5. Szórványos adataim vannak arra, hogy a ruszin vándor aratók marokszedő gamót használtak volna, vagy sarlóval szedték volna fel a markot. A marokszedéshez férfiak és nők egyaránt - ugyanolyan esetlegesen használtak századunkban eszközt, mint a bodrogköz magyar parasztjai. Recens gyűjtéssel ebben nem mutatható ki különbség. 6. Mint korábban már jeleztem, hogy a keresztbe rakott kévék száma nem etnikumok alapján különül el, a vándoraratók a munkaadó által megszabott és megszokott formát követik. Volt azonban különbség a keresztek összerakásában. Leleszi adataim szerint az összegereblyélt kaparékot csak a „fentről jött" ruszinok kötötték be kévébe, s azt tették a kereszt aljára. Megtörték az alsó kévét is, hogy a kalászok ne feküdjenek a földön. De szembetűnően másképp helyezték fel a legfelső kévét, a papot. (Abarai adatközlőim 35 Váradi Ferenc, Kistárkány. Szül. 1908. 36 Dinics Mihály ruszin adatközlő, Körtvélyes. Szül. 1913. 37 Váradi Ferenc, szül. 1909. 38 A gereblyékhez: Gunda Béla 1984. 121.