Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

A FELSŐ-BODROGKÖZ 18-20. SZÁZADI ÁLLATTARTÁSHOZ (Megjegyzések a Bodrogköz történeti ökológiájához)

idvezült B.Ő.Nsga (báró Sennyey János, V. Gy.) idejébe, a mennyibe akkor gyakran mak termet a K.Tárkányi Erdőn, minden esztendőbe nyájjának az volt az első makkoltatás... " Megint másik tanú vallomásában: „...a midőn tsak mak termet azon erdőbe, a Tisztelt Néhai B.O.Ngnak nyájjának mindenkor az volt a leg első makkoltatás-a..,"

82 1758-ban Puskás András, a nagytárkányi báró Sennyei Imre kondása a szerednyei részről a makknak elfogyásával visszatért sertéseivel, majd azokat a Lyánvári erdőbe hajtotta be makkra. Szerednye vidékén együtt makkolt a nyája a földesúr cigándi nyájával. Már Szent András havának elején elfogyott a makk, ami visszafordulásra kényszerítette a makkos nyájakat. Egy másik kondás nyájával kapcsolatban ugyanez a peranyag az alábbit említi: „...Minek utánna Csikós György (kondás, V. Gy.) Szerednye vidékirül Méltóságos Báró Sennyey László Uram eő Nsga sertésseit hajtotta volna, élőbben is az Agárdi Erdőre hajtották az sertést makkolni ... egy hétt múlva, azután ... Titulált Báró Sennyey László Ur sertés nyájjai a Lyánvári Erdőre jöttek az Makra..." Egy másik tanúvallomásban: „...a Teleki erdőről hajtotta haza N.Tárkányra a Nyáját, és más nap az Agárdi Erdőre Ásvány felé az Súrki réven, által hajtván Bezdéden hált..." Az irat további részeiből további információk nyerhetők a sertésnyájakkal való vándorlásra. Egy sertésnyájjal a kondások az ignéczki erdőről Szürtére mennek, onnan Szelmencre hajtanak. A Latorcán, réven át a battyáni erdő, majd Ösztörmény hídja, végül az agárdi erdő a végállomás. Más alkalommal a csernyi határ, egy Buró nevű.terület, aztán a battyáni puszta malom érintésével jutnak a battyáni erdőig, s onnan tovább az előző útvonalon. Mindez akkor is tanulságos, ha a nyájhoz lopott állatok is kerülnek, emiatt talán nem a megszokott utat járják a pásztorok.

83 Ezek az adatok persze a földesúri állatállomány vándorlásáról szólnak, s azt jelzik, hogy a majorságok erdőterületeit igyekeznek kihasználni: ha bővel van makk, akkor idegen jószágot is fogadnak rá. A jobbágyok sertésállományából verbuvált nyájak mozgását nem ismerjük. De aligha kétséges, hogy a rendszernek egyfajta belső lüktetése, mozgása működhetett, túl a távoli erdők makkos területeire való vándorláson. Forrásaink - közvetve - azt is jelzik, hogy a nyájakban többféle sertést tartottak. Zsadány peres iratában (1765) szép sárga nyájat említenek. Gyakoribb a szőke nyáj, szőke kocza, szőke sertés említése. Ugyanott 1765-ben veres nyájat emlegetnek: „A Pataki Tisz.Jesuiták Residentiájának Pater Jankó nevü kondássát ki azon Tisz.Jesuiták veres nyájját örzötte a Tanú jól ismerte, véle elégszer evett és ivott, tudgya azt is, hogy azon veres nyájjat a zsadányi határban mind túl, mind innen a Bodrogon szabadossan legelte, s mikor makk volt makkolta, és túl a Bodrogon azon veres nyájnak aklát is tudgya..."

84 Ugyanott 1757-ben egy iratban szerepel a kétféle nyáj: „...az utána hozzájok akadott sertés a veres nyájjai volt...", a másik kondás „...a szőke nyáj mellett lévén..."

85 Ezek alapján nem lehetséges fajták azonosítása.

86 Adataink azt is sejtetik, hogy egy-egy nyájban hasonló korú, állapotú sertések is járhattak (pl. meddő nyáj, Kistárkány és Agárd 1735.), de tudunk nyájakról, amelyekben különböző korú sertések voltak. Pl. 1820-ban Vécs helységből egy makkos nyájat hajtottak Hermány hegyeire, amiből 48 darab sertést „rosz emberek által erőszakosan el hajtattnak". A huszonegy tulajdonost megkárosító lopás során 10 öreg süldő, 28 süldő és 82 Zm.Lt.Loc. 324. No. 1214. 83 Zm.Lt.Fasc. 357. No. 100. 84 Loc. 25. No. 73. 85 Fasc. 357. No. 100. 86 Szabadfalvi József1991. 32. skk.; Ugyanő idézi a mangalica kapcsán Balassa Iván 1975. 109. adatát.; Lásd még: Paládi-Kovács Attila 1993. 280.