Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

A FELSŐ-BODROGKÖZ 18-20. SZÁZADI ÁLLATTARTÁSHOZ (Megjegyzések a Bodrogköz történeti ökológiájához)

határra, legelőre szorulásig. Ezek mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben meghatározták az állattartás feltételeit. Mivel azonban az állat értékesítése a legfontosabb gazdasági hasznot adta, falvainkban állandóan túlterheltek voltak a legelők, s a parasztság gazdasági célkitűzései nem csak kitöltötték a helyi kereteket, hanem valamelyest túl is céloztak azon. A legelőjog intézménye a közlegelőkön működött, bár a két háború között egyre inkább tulajdonjoggá alakult, ezért az állattartás kitörési pontjait a más határon, nem ritkán az uradalomtól bérelt legelők, a tarló rendszeres legeltetése, a nagy volumenű rétgazdálkodás, a két háború közötti - a magvak értékesítésére is berendezett - takarmánytermesztés, mellette a sokféle ínségtakarmány és alkalmi legeltetési lehetőség jelentették. A falvak változatos adottságú határai az alkalmazkodás és a tájhasználat változatos formáit biztosították, s a Bodrogköz állattartó gazdasága még századunkban is igen sokféle elemből épült fel. A sertések makkoltatásáról A mezőgazdasági, agrártörténeti és néprajzi kutatások egyértelműen jelzik, hogy főleg a kukorica elterjedése előtt - az extenzív sertéstartásban a tölgy és a bükk makkjának meghatározó jelentősége volt, s az árterek, rétek mellett a vízjárások ártéri erdői a sertéshizlalás takarmánybázisát jelentették.

54 A sertések makkal való táplálása még a 19. században is általános volt, s jelen volt az uradalmak gazdálkodásában is.

55 Szabadfalvi József idézett munkái mellett Balassa Iván és Csiszár Árpád írásai igazolják, hogy a Tisza és mellékvizei mentén, a kiterjedt ártéri erdőkben a sertésmakkoltatás centrumai alakultak ki, s hogy az északkeleti országrész makkos erdeire nagy volumenű pásztormigráció irányult, mind a közelebbi falvakból, uradalmakból, mind a távolabbi vidékekről.

56 Bár mind Balassa, mind Csiszár említett munkáiban kitapintható a változások követése, különösen az utóbbi von le következtetéseket az erdőirtások, a nyári legelők és a makkos erdők arányának változása, s a makkos nyájak vándorlásának kiterjedése között,

57 mégis tanulságosnak érzem a téma lokális adatok alapján való tárgyalását - mind a változások, mind a rendszer egészét tekintve. A sertéstartás elsősorban azért alkalmas gazdasági folyamatok, egyszersmind az emberi gazdálkodás és annak tájformáló hatásának nyomon követésére, mert - a mindenevő sertés az ember konkurense lévén a táplálkozásban - az újvilági kultúrnövények elterjedéséig ezen állatfaj táplálékát lényegében csak a természetben találhatta meg. Ennek megfelelően érzékenyen is reagált az állomány a mindenkori környezeti feltételekre, egyebek mellett éppen a mindenkori makktermésre: makk híján az állományt levágták vagy hizlalás nélkül próbálták értékesíteni.

58 A termelő tevékenység területének kiterjesztésével, a gazdálkodás új rendszerébe a kapás növények beillesztésével a sertéstartás egész korábbi rendszere átalakul, vagyis ebben a folyamatban a tájformáló tevékenység párhuzamosan halad a gazdálkodás változásával.

59 Többször idézett leírásában Molnár András (1799) külön is megemlékezik a vármegye ezen hasznáról: „... jövedelme pedig a Disznó makkoltatás, főképpen a midőn máknak bő termése van." A Bodrogköz 54 Összegzőén: Szabadfalvi József1968. 55-84.; Szabadfalvi József1991.; Paládi-Kovács Attila 1993. passim 55 Tóth Tibor 1978. 60.; Vö. Orosz István 1994. 175. 56 Balassa Iván 1973. 58. skk.; Csiszár Árpád 1971.; Csiszár Árpád 1974. 57 Csiszár Árpád 1971. 483.; Csiszár Árpád 1974. 234. 58 Tóth Tibor 1978.60. 59 Szabadfalvi József1970. 121-143.; Orosz István 1979. 1072. skk.