Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ

juk a boszorkányt, várjál! Hát a két asszony lejött, egyiknél is egy fejsze, másiknál is egy fejsze, anyaszült meztelenre, oszt akkor ott a hidacskán, így a baltanyéllel csináltak egy nagy kört, oszt akkor beállt a két asszony a körbe, amit csináltak így a fődön, anyaszült meztelen. És akkor a baltával az egyik egyik ódáiról vót, a fenekeket összefordították, oszt a balta vonákával így ütem szerint a hidacskát kopogtatták. Azt mondja nekem: No, nézd meg, ottvannak a boszorkányok. Hát úgy bujkált a hódvilág, úgyhogy nem vót teljes sötét, hát ugye én mint fiatal fiú, lehettem mán úgy 15 éves fiú, hát úgy elcsodálkoztam, mer én hol láttam még akkor még gyerek meztelen nőt. De ösmertem üköt. Erzsi nénit meg a Zsuzsi nénit, mert úgy vót átellenben, ott laktunk. Hát akkor láttam ilyen boszorkányságot. Én azt nem tudom, hogy ők mit csináltak avval, hogy a baltával azt a hidacska végét az egyik ide, másik oda, hogy ott kopogták. Hát áztat hallottam a nagyapámtul, hogy szoktak így kimenni a keresztútra, de hogy mit csináltak ott, hogy boszorkány óztak - nem tudom." (Abara, Szabó Ferenc réf., szül. 1913.) „Volt Luca-szék és volt boszorkány is. Mihály bácsi űzte is. Az úgy volt: hogy vett egy fiatal tehenet. Megellett és többet adott, mint egy zsolytárral tejet. Elment a régi pásztorhoz. Ott azt mondták, ha megfejték a tehenet, tegyenek fel egy liter tejet a plattra, tüzesítsék meg a nyársat, és azt a tüzes vasnyársat szurkálják bele a tejbe. Azt mondták, hogy annak gyünni kell valamit kérni a háztul. Csak azért is, hogy lássa meg, hogy mivel, meg ki szurkálja. Mihály bácsi nem tudja, hogy jött-e, vagy sem. Ő elvitte a tehenet etetni a temetőre korán, ott a nagy fejér kutyája ugatott, nagyon hamis volt csak ugatott. A tehén evett, ő meg ment az ugató kutya után lefelé, tapogatta a kiskapukat, mindenütt be volt csukva. A kutyák igen ugattak. Két asszony igen táncolt a keresztútnál. Hazament és mondta »anyjukomnak«, hogy mit látott. Ő mondta, hogy lessen ki, ne mutassa magát, csak lessen ki, hogy kik azok. Nem ismerte fel őket. Ez éjszak éjfélkor volt. Az egyik házba világot látott. Nem tudta, hogy bemenjen-e, vagy sem. Belépjen-e az udvarra. Egyszer aztán kialudt a fény." (Battyán, Bodnár Mihály r. kat., szül. 1908.) Tudós pásztor (L/2.) Vizsgált falvainkban a tudós pásztor, tudós gulyás alakjához kapcsolódó történetekben sajátosan keverednek egymással a racionális és az irracionális elemek. A vidék egykor kiterjedt pásztorkodásához konkrét névvel, ismert személyként kapcsolódnak a tudós pásztorok, az állatgyógyítás hagyományában is egyaránt jelen vannak a racionális eljárások, valamint a különleges adottságokkal rendelkező pásztorok mágikus cselekvései. I. Tudományszerzés (Vö. L/l. boszorkány tudományszerzése) „Azt is hallottam, hogy azért nem lehetett elmondani a módját a babonának, mert aki elmondta, annak már tovább nem érvényes. Ezt egy idősebb pásztorembertől hallottam. Szarvas Imrének hívták, idevalósi pásztorember volt." (Lelesz, Szűcs János g. kat., szül. 1917.) II. Tudós pásztorok tudománya „Egy vasárnap délután mentem ki egy ismerősömmel a leleszi legelőre. Ott háltunk, mert jött egy viharos idő. 11-12 óra felé volt az idő, már éjszaka. A vihar szétzavarta a marhákat, ment melyik merre! Az öreg pásztor csak felkelt, fütyölt egy hatalmasat az ujjával, a két kutya elrohant, jöttek is vissza a jószágok. Ha bármi baja