Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ

ropogottak azok a kerítések keresztül. És akkor a fiú úgy maradt, mint egy halott na. Azt hitték hogy meg van halva és akkor aztán tovább mán vége lett mindennek... Az édesanyja így magyarázta." (Kistoronya, Kastélyné Dudás Anna r. kat., szül. 1920.) A kisgyermeket igyekeztek megvédeni az ártó erőktől. „Mikor a lakodalom megvolt, akkor következő vasárnap el kellett menni tiszta feketében a templomba. Attól kezdve nem volt szabad világos ruhában járni az asszonynak. Mikor megszülte a gyereket, akkor 3 hétig a kapun kimenni nem volt szabad, 3 héüg vizet a kútból nem volt szabad húznia és 3 hétig az ágyat nem volt szabad felvetni. Mikor letelt a 3 hét, akkor el kellett menni a templomba. Az anyósom adott egy darab kenyeret, amit be kellett tenni a gelebembe, úgy elvinni a templomba. Mikor hazajöttem, akkor leültetett egy fésűre,, ahogy szopott a gyerek, úgy kellett nekem közben enni a kenyeret, hogy a tej ne ragadjon senkire. Fordítva adták rá az ingecskét, meg a csuklójára egy szem gyöngyöt kötöttek." (Pólyán, Bodnár Istvánné ref, szül. 1925. Cigándról házasodott a faluba.) „Szentmarján volt olyan asszony, akiről azt tartották, hogy a tehénnek a tejét el tudja venni. Csak babonának tartották azt, hogy van olyan, akinek a szeme nem jó, ha valakire ránéz. Attól féltek, akinek a szemöldöke össze volt nőve. Arra mondták, hogy árt a szeme. Azt tartották, hogy ránéz egy kismalacra, az elpusztul, vagy gyerekre, az megbetegszik." (Rad, Kendi János r. kat., szül. 1916.) „Attól, akinek rossz volt a nézése, óvták a gyereket. Ha elment onnan, csináltak a gyereknek szenes vizet. Ha nem volt tűz, akkor gyufának a mérgét meggyújtották, ha a hamuja leszállt, azt mondták: Szemtül van neki. A gyufa parazsából hármat vagy hatot kellett a vízbe tenni. Ezzel a vízzel lepocsolták a gyereket a keze fonákjával és a kombiné fonákjával letörölték. A vizet kiöntötték keresztbe a házsarokba, a többi vizet pedig a nap leszálltával, arrafelé, amerre a nap leszállt." (Rad, Kendi Jánosné r. kat., szül. 1921.) „Volt olyan, úgy vitte el a tejet, hogy megfaragta a vályút; de van az is akinek össze van nőve a szomöldöke annak árt a szeme is. A faluban volt is olyan férfi, aki megmondta, hogy nem mer a gyerekre nézni, megmondta saját maga, hogy neki a szeme nem jó. Ilyenkor szenes vizet szoktak csinálni, a rontás ellen. Volt aki állandóan használta a szenes vizet a gyerekeinek. Három szem parazsat kell a vízbe tenni, felette keresztet kell csinálni, s ahogy ejtik a parazsat a vízbe, ezt kell mondani: »Nem egy, nem kettő, nem három« utána 3 kortyot kellett inni belőle és a maradékot az ajtó sarkába kellett önteni, és akkor kiment belőle a rossz." (Szolnocska, Szíjártó Ilona r. kat., szül. 1922.) „Ez igaz volt! Pl. a másik szomszédban ült az asszony a gyerekkel. Igen szép kislány volt, 6 hónapos, ott volt a karján. Ment arra egy asszony, azt mondja: - Jajj, de szép gyereked van! Jajj, de szép kislány! Jajj, de aranyos gyerek! A gyerek mindjárt megbetegedett! Aztán jobban lett, de némának maradt. Az anyja mindig azt mondta, hogy megnézték a gyereket. Mert lehet akárkit megnézni, de nemhogy jajgatni, hogy jaj, de szép! Mindig azt mondta, hogy az ő gyerekének a szem ártott meg." (Zemplén, Konyár Jánosné g. kat., szül. 1909.) „Voltak olyan emberek, akiknek ártott a szeme. Nem volt szabad, hogy gyerekre nézzen. Ilyenkor szenesvizet csináltak, mert azt mondták: »Szemrül van neki!« Bádogba tettek vizet, abba 9 parazsat tettek és azzal a vízzel, megtörölték vele a gyereket. A maradék vizet szétöntötték, hogy járják széjjel." (Szürnyeg, Jesó Andrásné r. kat., szül. 1923.) „Beteg volt a gyerekem. Teljesen elkékült. Az öregasszony, aki értett az ilyenekhez azt mondta, hogy szemrül van neki. És azt mondta az embernek, hogy menjen ki a temetőbe éjfélkor és 12 sírról hozzon füvet, meg földet is egy kicsikét, de ha jön haza, hát ne nézzen hátra, mert akkor nem fog használni. Az ember hazahozta amit kért és akkor az öregasszonnyal megfőzték fürdővíznek, és megfürösztötték a Petit benne; úgy kipirosodott a