Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

NÉPHIT ADATOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ

NÉPHIT ADALÉKOK A BODROGKÖZ FOLKLÓRJÁHOZ (A Felső-Bodrogköz interetnikus kapcsolataihoz IV.) A hosszabb időn át terepmunkát végző néprajzi gyűjtő aligha kerülheti ki a különféle néphitadatokat, hiedelemtörténeteket, azok jellegüknél és a verbális „visszaemlékezések" sajátosságainál fogva szinte hozzátapadnak az egyéb néprajzi-folklorisztikai tudáshoz. Ennek fő oka bizonyára éppen az, hogy a tradicionális kultúra működésében sem válik el a néphit tudása és „gyakorlása" a műveltség egész „működésétől", s különösen nem azoktól a közösségi alkalmaktól, ahol a narráció jut fontos szerephez. Könyvemnek ebben a fejezetében két kisebb témakört tárgyalok, amelyeket igyekeztem szisztematikusan felgyűjteni a vizsgált falvak mindegyikében, ezekhez mutatványt csatolok a kutatott falvak hiedelemmondáiból, hiedelemtörténetéből. A közölt anyag inkább feladatkijelölő, s nem törekszik a teljességre. Nem lévén a tájról nagyobb gyűjtés, talán mégsem fölösleges a közreadása. I. A BAROMFTTARTÁS HIEDELMEIHEZ Éppen évszázada annak, hogy Wlislockiné Dörfler Anna az Ethnographia hasábjain dolgozatot adott közre a Kakas, tyúk és tojás a magyar néphitben címmel.

1 Azóta a baromfitartás néprajzi vizsgálata két szálon halad, s meglehetősen különbözőek a két terület eredményei is. Miközben az állattartás egészének kutatását, benne a baromfitartás vizsgálatának eredményeit áttekintő munkák joggal állapítják meg a gazdasági élet ezen területének elhanyagoltságát a néprajzi vizsgálatokban,

2 addig a néphit és népszokások vonatkozó részleteihez igen sok adat és részfeldolgozás látott napvilágot. Legutóbb Magyari Márta összegezte a két kérdéskör eddigi néprajzi kutatásainak eredményeit.

3 Jelen dolgozat közreadását két szempont indokolja. Részben az, hogy a Bodrogközből eddig csupán Zsova Ilona közlése jelent meg Nagyrozvágy baromfi tartásáról, melyben adatokat közöl a kérdéskör hiedelmeihez is.

4 Másrészt jelen írás - ha csupán a hiedelemrendszer néhány elemére vonatkozóan is - a Felső-Bodrogköz és a Bodrogmente mintegy negyven településéről közöl adatokat azonos szempontok alapján. A vizsgált terület a hiedelmek kapcsán több interetnikus vonatkozást is érint.

5 1 Wlislockiné Dörfler Anna 1895. 206-212.; Vö. Katona Imre 1949. 164-182. 2 Morvay Péter 1940-ben foglalkozik a kérdéssel, s külön kérdőívet is ad ki a baromfitartás kutatásához. Vö. Morvay Péter 1940.; Morvay Péter é. n.; K. Kovács László, Tálasi István, Andrásfalvy Bertalan kutatástörténeti áttekintései is elsősorban a hiányokról számoltak be e vonatkozásban. Vö. K. Kovács László 1948.; Tálasi István 1955.; Andrásfalvy Bertalan 1976-78. 97. 3 Magyari Márta 1990. 125-135. 4 Zsova Ilona 1971.25-48. 5 Csupán lábjegyzetben utalok arra, hogy az egykor vízjárta, ma is sok holtággal, vízjárással rendelkező Bodrogköz területén egészében érdemes lenne a baromfitartás, különösen a lúdtartás néprajzi kérdéseit kutatni. Pl. Zemplén, Rad, Imreg településeken a második világháborúig intenzív lúdtartás folyt, de számos más helyről is van erre utalás. A libának jó piaca volt, ami összefügg a környező városok és mezővárosok zsidó lakosságának táplálkozásbeli szokásaival is. Vö. Bencsik János 1989. 147-155.