Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

ÜNNEPI VERSEK ÉS KÖSZÖNTŐK

vele együtt aznap még két gonosztevőt. Keresztről levevék, sírboltba helyezek, holttestét az őrzők éjjel-nappal Őrzék. Isteni hatalom, mivel Isten fia, ezért nem maradott benne a sírboltba. Drága keneteket hoztak az asszonyok, Máriával együtt az összes rokonok. Én is hoztam olyan jó kenetet, hogy meglocsoljam vele ezt a növendéket! Mert ha meg nem öntjük ezt a növendéket, nem virágzik nékünk jövendőre szépet. Egészséget kívánó vagyok a családnak, sok bor, búza legyen az éléskamrának! (Pacin, r. kat.) 15. Világ megváltója Jézus, Isten fia, keseredett lelkek fő vigasztalója, szívünk nyitva vagyon, fogadj lakást benne, nagy örömöt lelkünk csak tebenned lele. Érettünk hurcoltad a nehéz keresztet, melyet hóhéraid szent válladra tettek, szomjas lévén téged ecettel itattak, arcon vertek, szidtak, meg is korbácsoltak. Lándzsával döfölték ártatlan testedet, örömük lelt benne, hogy látták véredet. Szent fejedre töviskoronát tevének, a keresztre három szöggel feszítenek. Folyt a véred végig a keresztfán, fájdalmaid között eképp felkiáltál: atyám, kezeidbe teszem le lelkemet, nem tűrhetem tovább kínos helyzetemet, lelkemet, testemet kezedbe ajánlom, számtalan bűnömet, ó, de szánom, bánom! Hiszek benned Jézus, imádom nevedet, segélj hozzád menni a mennybe engemet! De míg itten élek, e nyomorult testben, őrködő angyalod lebegjen felettem! (Kiskövesd) 16. Zöld borostyánt temetett a tavasz zászlaja, örömét, szellemét a pacsirta szólja. Örülnek a gyerekek, mert megjött a gólya, örül minden szegény ha letelt adója. Húsvétunk ez íjját ünnepélyes reggel, melyben az ifjak vigadnak sereggel. Vigad a jó lélek egész ház népével, a feltámadt Jézus díszes örömével. Felpattant a sírbolt, a kőpor belepte, felpattant és megnyílt búsongó fedele.