Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
ÜNNEPI VERSEK ÉS KÖSZÖNTŐK
köszöntők részletei, alkotóelemei keveredjenek, átkerüljenek egymásba. Ily módon szinte lehetetlen „eredeti", primer szöveg rekonstruálása, nem is szólva a részletek megformálásában folyamatosan jelenlevő változtatásokról, alakításokról. Maga a húsvéti köszöntés, mint ünnepi alkalom, egyfajta „szereplés", önmagában is felerősíti a szöveg változtatásának lehetőségét: maga az alkalom - az ünnepi jelleg ellenére - nem igényli a változatlan, kötött szövegformát. S amíg a kisgyermek versmondása - többnyire - feszes, szorongó megnyilatkozásának kötött formája, addig a nagyobbak, s főleg a felnőtt férfiak nem csupán alakítgatják, hanem annak elmondását sajátos gesztusaikkal, mozdulataikkal is kísérik. Mindezek együttesen sokféle szövegváltozat megszületését is segítették, egyben megadták a köszöntők sajátos műfaji jegyeit is. Jól követhető pl. Borsiban az le variáns szövegének változása: benne a lámpása-pompása-pompája alakok egyértelműen a mély magánhangzók verselésbeli jelentőségét hangsúlyozzák. Részben ellentmond az előzőeknek, hogy a szövegek alkalmanként nehézkes, rosszul megverselt, szinte mesterkélt részeket is tartalmaznak. Ezek szövegbeni megőrzésének, formálásának és elhagyásának ugyancsak belső folyamatai lehettek, s ezek a versek nem csupán késeieknek tűnnek, hanem érezhetően erőteljesebben viselik a formálódás jegyeit is. A kutatás merítése nem lehet annyira teljes, hogy biztonsággal véleményt formálhatnánk az egyes versek vallásfelekezeti kapcsolódásáról, az elterjedés táji tagolódásáról. Az azonban szembetűnő, hogy a református falvak népe többféle verset ismer, s a református falvakból a szövegeknek több típusa kerül elő. A római katolikus és görög katolikus népesség általánosan az 1. vers variánsait ismeri és mondta, s falvaikban kevesebb szövegtípus bukkan fel. (A katolikus adatközlőket a szövegek végén külön jelöltem, a külön nem jelöltek adatközlői reformátusok voltak.) Különösen nagy számban bukkantak fel ezek a versek Kiskövesden, Kisgéresben, ill. a tisztán/zömmel református településeken. Mindezek megerősíteni látszanak azt a lehetőséget, hogy e versekben meghatározó szerepet kapott Sárospatak reformátussága, iskolája, talán a pataki legátusok és a mendikáns diákok közvetlenül is. A versek formája, tartalma - ha nyomaiban is - őrzi a pataki diákköltészet, református egyházi költészet hatását, ami természetesen szorosan illeszkedik Debrecen hatásköréhez, kisugárzásához, az északkeleti református tömb műveltségi régiójához. Az újabb közlések NagydobronybÔl jelzik az egyes szövegtípusok előfordulását, 10 érzékeltetve a kapcsolatot a Kárpátalja magyarságának hagyománya felé. A kapcsolatok általános összefüggései mellett a különböző tájegységek településein gyűjtött versek konkrét szövegrészei, formulái is jelzik a nagyobb táji kapcsolódások lehetőségét. A „Gyászt öltött magára az egész természet", a „Feltámadt Krisztus húsvét ünnepére", a ,J\ía nyílt meg az égnek ragyogó kebele" verskezdő sorok az Ung-vidéktől Szatmárig ismertek. A ,Jámbor tanítványok zokogva siratják, mint hű gyermek a jó édesanyát", „Mert ma támadt fel az életnek ura, mi szent vallásunknak fő fundamentuma", ,JDe harmadnap múlva megnyílt a sír szája, kilépett belőle az élet királya" sorpárok teljes egyezése még akkor is felveti az elterjedés kérdését, ha önmagában e versek tartalma azonos forrásból, a szentírás feltámadási szakaszaiból táplálkozik. Hasonló egyezések mutathatók ki a nem vallásos tartalmú locsolóversek esetében is, ezek azonban - lévén általánosan ismert szövegrészek és köszöntő formulák - kevéssé bírnak nyomjelző szereppel az elterjedést illetően. 10 Móricz Kálmán 1993. 222-225.; Ivaskovics Mária 1993. 143-149.
