Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL
általában is alacsonyabb szinten állt, s a forrásokban már jól megragadható időszakban - főleg a 18-19. század - is konzervatívabb a kultúra, s megkésik a polgári fejlődés is. A ruszinságot az irodalom általában is hagyományőrzőnek, konzervatívnak tartja: 129 „...mindenben, hogy még ha rossz is az, amit elődeitől, őseitől örökölt: megbecsüli, tiszteletben tartja; ha pedig jó, ha rá nézve nagybecsű: akkor azért élet-halálharcra kész." Nem elhanyagolható az sem, hogy a ruszinok etnikai identifikációja igen alacsony szinten állt, irodalmi nyelvük napjainkban született/születik meg. Általában is úgy tűnik, hogy igen erős affinitással rendelkeztek az asszimilációra: mind a szlovákság, mind a magyarság irányában. Adott volt az a kétnyelvű társadalmi réteg is, amelyik feltételét jelenthette a szokások, hiedelmek, dalok és más folklóralkotások átadásának és átvételének. 130 Magam úgy ítélem meg tehát, hogy a jeles napok szokásaiban a katolikus liturgia igen sokféle szokáselemet egyesített, amelyeknek egy részéről az eredet igen nehezen deríthető ki. Nem zárható ki azonban az sem, hogy más vonatkozásokban sem műveltségi javak átadásáról és átvételéről van szó, hanem a tradicionális műveltség különböző állapotáról, amiben a hagyományos elemek és az újabb jelenségek nem egyforma arányban vannak jelen. Jelen munka azonban legfeljebb figyelemfelkeltő lehet, ami ráirányítja a kutatás érdeklődését a fenti témákra. 129 Bihary Emil 1901. 91. 130 Faragó József 1994. 99.