Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL
2. Nagykövesden 1940-ben Varga Ervin gyűjtötte az alábbi betlehemes játék szövegét. 114 „Tagok: /. Pásztor, II. Pásztor, III. Pásztor, IV. Pásztor, Angyal, Öreg. Első pásztor beköszönt: Jónapot, jó urak, társaim kint vannak betlehemmel vannak, behívnám mert fáznak. Mit felel a gazda, a jó hírmondónak: szabad-e vagy nem? Ha szabad, akkor csenget, mire kint elkezdik az éneket, mely a következő: Kyrie eleizom, eleizom, örüljünk mindnyájan ez nagy napon, mert született nékünk Betlehembe ' édes Jézusunk, ez időben. I. Pásztor (lassan megy be, miközben beszél): Dicsérem a Jézust, engedelmet kérek, hogy minden szó nélkül e házba betérek. Mert a jó pásztorember is oda veszi magát, hol a hidegben melegnek érzi a szobát. Azt meg félek lakni az erdőbe, mert sorra lát az ember szeme holmi kísértetet. Szinte szikrát hány szeme az embernek. (Csenget) II. Pásztor (lassan megy be, miközben beszél): Jó hogy itt talállak, épp téged kereslek, mert magamban lenni megvallom hogy félek, Amióta pásztor ember vagyok, magam árnyékától el sem is szaladok. De mostan az egyszer, ahogy legeltettem, nem tudom hogy esett, de magam el is rémültem. Szunnyadtam az igaz, de azért ébren voltam, egyszer csak valami szép nótát hallottam. A nóta fölkeltett, talpra is ugrottam, ki lehet, mi lehet, egyre tanakodtam. Uccu, a bárányok ugrálnak, bégetnek, Uram fia mondok, talán kisértetnek? Ekkor nekifogtam, ugyancsak szaladtam, pajtásimat talán örökre elhagytam. (Csenget) III. Pásztor (lassan megy be, miközben beszél): Kenyeres pajtásom, hol vetted itt magad, mikor tudod, hogy a nyájat elhagyni nem szabad. Mikor nekem a nyájat őriznem kell, egyik szemem alszik, a másik meg fülel. Ha észreveszem, a farkas kullog, ezen bunkós bottal a bőrére suhintok, 114Etnológiai Adattár 1763.
