Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

Vannak adatok Galíciából származottakra is. Pl. Borcs Paraszka (született Radisicza - meghalt Battyán), Tóth Anna, Tóth Jánó özvegye (született Dalgova - meghalt Battyán), Sztrizsilova Mária (született Zdroholics - meghalt Bodrogszentes), Hrinczák Mihály (született Szánok - meghalt Nagytárkánya) stb. Még néhány adat a beházasodottak születési és halálozási helyéhez, csak példaként kiemelve: Habura - Perbenyik, Felső-Jablonka - Bély, Zavatka - Battyán, Turjaremete - Bély, Viszoka - Battyán, Zubna - Perbenyik, Daróc (Ung vm.) - Perbenyik, Salamon (Ung vm.) - Bély, Láz (Ung vm.) - Bély, Ulicskriva - Nagytárkány, Hosszúmező - Bély, Verecke - Bély, Podplány (okr. Ivaljovo) - Nagygéres stb. Anélkül, hogy adataimat folytatnám, talán az eddigiek is jelzik, hogy a görög katolikusság igen sokfelől származott a Bodrogközbe a 20. században is, sokféle lokális hagyományt is magával hozva. A szlovákiai ruszinok vagy ruszin-ukránok nyelvi és etnográfiai tekintetben lemkók}

1 számuk az 1991-es csehszlovákiai népszámlálás szerint 16 937 fő volt. Az ukránoké ugyanakkor 13 847 fő, viszont az egész görög katolikusság számát 172 000 főben, a pravoszlávokét pedig 31 000 főben határozták meg. Az identitását vállaló görög katolikus ruszinság azonban kis számban él a szlovákiai Bodrogközben. Ők zömmel a második világháború után kerültek mai lakóhelyükre (lásd alább). A 19. századi települési időszak nyomai mára befejezett asszimilációs folyamatok, ám az alább bemutatásra kerülő szokásanyagban nem nehéz felfedezni a ruszin-görög katolikus nyomokat. Terepmunkám során két települést kerestem fel, ahova egy tömbben érkeztek ruszinok a második világháború után. Az egyik Zétény önálló településrésze, az ún. Domonya, ahova 12 család érkezett. Rövid ideig Kassa mellett is laktak, onnan jöttek tovább mai helyükre. Mivel a magyarság - beígért - kitelepítése elmaradt, ők viszont részt követeltek a földből, templomot akartak - nem volt zökkenőmentes a beilleszkedésük. A legidősebbek között ma is vannak, akik csak ruszinul beszélnek. A másik nagyobb telepítés Körtvélyesre történt: 1949-ben jött 5 család Újszékről (Nova Sedlicka), 5 család Utcásrol (Ulics), 5 család pedig Harcosról (Zboj) érkezett. Vallásosságuk, hiedelmük, szokásaik sokat változtak: az észak-zempléni ruszinsághoz képest igen sok szokást elhagytak. Az elmúlt évtizedekben több család megváltoztatta vallását: Jehova tanúja lett. Mégis, ma is rendkívül hagyományőrzőnek tűnnek, s rendkívül gazdag a néphitük, ami külön vizsgálatot érdemelne. I. A SZENTELMÉNYEKRŐL A magyar és az európai folklórban, benne például a keleti szláv hagyományban különösen gyakori, hogy a szertartások, rítusok tárgyai, kellékei a mezőn, kertben, istállóban, méhesben, lakóházban jelennek meg, a gazdálkodással kapcsolatos prevencióban és a népi gyógyászatban kapnak szerepet. A funkciók azonossága mellett megjelenik ebben a vegetációs erők átvitelének elképzelése is.

13 A keresztény hagyomány húsvéti szentelményeinek jelentőségét a népi vallásosságban igen sok munka tárgyalja.

14 Az alábbiakban azt kívánom bemutatni, hogy a megszentelt ételek milyen megkülönböztetett szerepet kapnak a Felső-Bodrogköz katolikusságának életében, s hogy e kérdéskör számos részletében miként kapcsolódnak össze a kereszténység elemei a mágiával, rítu12 Udvari István 1994. 455.; Vö. Smajda, Mihajlo 1992. 13 Összegzőén: Ujváry Zoltán 1969. 74-80., 123-124.; Bartha Elek 1980. 80-83. 14 Legutóbb összegzőén: Bartha Elek 1990. 434-439., további irodalommal.