Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

Talán érdekesebbek azok a példák, ahol a különböző felekezetek eltérő etnikumú népességet is képviselnek. Pl. Kistoronyán lényegében az egész település ma is magyar, ám a vele mára egybeépült Nagytoronyán csak a reformátusok magyarok, a katolikusok pedig szlovákok. Kistoronyán a kevés római katolikus is magyarnak vallja magát, de a tősgyökeres gazdálkodó családok - Puskások, Csonkák - kálvinisták. Nagytoronyán a Bajzát família református, a másik két nagy család - Zlatnyicki és Bogda - római katolikus szlovák. (Van egy ruszin család is: Halaha nevűek; mellettük néhány szlovák görög katolikus is van a faluban.) Van azonban példa arra is, amikor a vallás magyar és szlovák családokat kapcsol össze. Pl. Nagytárkányban kevés magyar evangélikus család van. Az őseik még reformátusok voltak, de mivel az első csehszlovák republika alatt Kistárkányba kellett átjárniuk templomba, a falu széli kolóniára települt evangélikus szlovák családokkal építettek közös templomot (1936), s a néhány kálvinista család egy generáció alatt áttért az evangélikus hitre. Körtvélyesen a görög katolikusok - zömmel betelepült ruszinok - és a római katolikus magyarok felváltva járnak egymás templomába, ahol éppen mise van. A lelkész Magyarországról jár át Körtvélyesbe. A konkrét példa mellett számos más adat is igazolja, hogy a több faluban igét hirdető, több nyelven prédikáló lelkészeknek nagy szerepük volt abban, hogy az elmúlt évtizedekre igen sok korábbi gát leomlott a különböző felekezetek hitélete között. Külön figyelmet érdemel témánk kapcsán a bodrogközi ruszinság kérdése, akiknek nem elhanyagolható a szerepük a népszokások, ill. a népi vallásosság tradícióinak jellegében. Nyomukat - elsősorban Udvari István és Siska József kutatásai révén

9 - a 16. századtól nyomon követhetjük. 1715-20 között - tótokkal közösen - ruszin jobbágyok éltek Bácska, Battyán, Dobra, Koponya, Nagykövesd és Szerdahely településeken, 1773-ban pedig Dobra, Pólyán és Szerdahely ruszin, Bély pedig vegyes lakosságú, magyar-ruszin faluként szerepel a forrásokban. Molnár András 1799-ben Dobrát ruszinnak, Bácskát, Radot, Szerdahelyi, Szomotori és Vécset magyar+ruszin+tót lakosságúnak tartja.

10 1806-ban ruszin volt a prédikáció nyelve Kisújlak, Körtvélyes és Rad településeken, a ruszin és a magyar pedig egyaránt használatos volt az alábbi falvakban:

11 Ágcsernyő, Bácska, Battyán, Bély, Boly, Dobra, Kaponya, Királyhelmec, Kiskövesd, Kistárkány, Lelesz, Nagygéres, Nagytárkány, Perbenyik, Pólyán, Szerdahely, Szentes, Szolnocska, Szomotor, Szög, Vécs, Véke és Zétény. A vándormunkáról szóló fejezetben külön tárgyaltam a ruszin szolgalegények kérdését, akik körül többen le is telepedtek a Felső-Bodrogközben. A kisdobrai görög katolikus esperesség halotti anyakönyvei 1895-től, éppen egy évszázad óta zajló betelepülési folyamatról tájékoztatnak bennünket. Nagyon intenzív beházasodási folyamat zajlott a Trianon előtti időszakban pl. a dámóci görög katolikusok köréből. A halotti anyakönyvek időnként utalnak az elhalt idegen nemzetiségére is. Pl. 1895-ben Perbenyikben halt meg Tóth István ruszinyák, 1914-ben ugyanott Tóth János muszka. Árulkodnak olykor a nevek is: Reho Mária (szül. Murinka), aki Mezőlaborcon született, 85 évesen, 1971. április 26-án hunyt el Nagygéresben. Fedorjo Myron (szül. Perecseny) 50 évesen halt meg Bélyben 1934. január 24-én. Csiszárik Vazul (szül. Andrejovo) Kisdobrán halt meg 1934. január 20-án. 9 Udvari István 1992. ; Siska József 1990. ; Siska József 1994. 10 Siska József 1994. 327-328. 11 Bendász István-Udvari István 1990. 141-151.