Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

JELES NAPOK SZOKÁSHAGYOMÁNYÁBÓL

Lélekszám Református R. katolikus G. katolikus Nagygéres Nagykövesd Nagytárkány Nagytoronya Örös Pálfölde Perbenyik Pólyán Rad Szinyér Szolnocska Szomotor Szőllőske Szürnyeg Véke Zemplén Zétény 1253 1113 1397 749 725 212 1372 785 500 364 424 767 434 540 488 688 879 807 560 263 192 539 65 397 252 53 88 90 246 219 347 73 275 126 234 294 612 269 128 72 398 160 300 168 275 205 127 54 335 150 475 105 169 340 263 32 46 383 337 105 95 52 184 74 93 62 213 255 A fenti statisztikai adatok kifejezik ugyan a különböző felekezetek számarányát az egyes településeken, ám önmagukban nem alkalmasak az egyes vallások valódi sú­lyának és kondíciójának megállapítására, s egészében nem tükrözik a tradicionális mű­veltség elemeinek azon mozgását sem, amelyek a vallási élethez kötődnek. Mivel jelen tanulmány csak bizonyos szokáselemek formáját igyekszik követni, egészében sem tud választ adni az egyes vallások szerepének, hatásának változására, még kevésbé arra a kérdésre, hogy az egyes vallások az elmúlt századok alatt milyen etnikumok csoportjait, ill. azok műveltségének milyen részleteit olvasztotta egybe. Bizonyos azonban, hogy fő­leg a görög katolikus vallás esetében működött ez a folyamat, s a Felső-Bodrogköz gö­rög katolikusságának kultúrájában nagy számban mutathatók ki egyezések Észak-Zemplén, Sáros és Ung vármegyék ruszinságával. Azt ma már nehéz eldönteni, s csak az egyes elemek összehasonlító vizsgálata adhatna rá választ, hogy a szokáselemek - elsősorban a kereszténység nagy ünnepeinek hagyományában - ruszinok, magyarok, vagy elsősorban görög katolikus vonások. Különösen megnehezíti e kérdés megválaszo­lását az, hogy a magyarság a korábbi századokban olyan szláv csoportokkal élt szom­szédságban, ill. olyan csoportok tagjait fogadta be, amelyeknél még nem fejeződött be a polgári nemzetté válás, még a közelmúltban is aktív nyelvfejlődési folyamatok zajlot­tak. (Elsősorban a ruszin és a keleti szlovák terület között.) A vallások integráló szerepe aligha vitatható ebben a térségben, s a Felső-Bodrogköz ma döntően magyar nyelvű né­pességének műveltsége is sokféle hatást tükröz. 7 Távolról sem homogén ez a népesség etnikai-településtörténeti folyamatainak tükrében. Az egyes településeken sem azonosan zajlott/zajlik a különböző egyházak kapcso­lata, együttélése. A trianoni határok - az egyházi-adminisztratív központok térszerkeze­tének megbontásával - megváltoztatták a falvak szerepét az egyes vallások struktúrájában, mindez kihatott a vallást gyakorló csoportok és egyének helyzetére, kap­7 Gyönyör József 1989.

Next

/
Oldalképek
Tartalom