Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)
re. 130 Mivel a szó- és tárgytörténet idevágó eredményei egyértelműen aláhúzzák a szláv kapcsolatok jelentőségét a hátalás elterjedésében és ismeretanyagában, érdemes ennek a kérdéskörnek figyelmet szentelni a sokirányú kapcsolattal rendelkező bodrogközi településeken is. Akkor is úgy van ez, ha elfogadjuk Paládi-Kovács véleményét, ami szerint a hátalás kifejezéseinek ez a rétege nem egyszerűen jövevényszavakból áll, hanem** az együttélő népek eszközanyagában és szókincsében párhuzamosságokkal és kétirányú kapcsolatokkal is számolnunk kell. 131 A hátaló ruhába fogai alt teher elnevezésére a batyu szó csupán elvétve fordul elő. Ha nem is olyan egyértelműen hiányzik ez az elnevezés a terület népnyelvéből, mint ahogy azt a Szlovák Néprajzi Atlasz jelzi, 132 előfordulása ritka, nem jellemző ez a forma. Gyűjtéseim Nagytoronya és Kistoronya, Örös és Bodrogszentes településekről jelzik csupán (3. térkép). Szembetűnő viszont, hogy amíg az Ondava, Latorca és a Tisza mentén többnyire váltakozva bukkan fel az ajda és a zajda elnevezés, addig a mai magyar határ mentén fekvő falvakban szinte mindenütt, szórványosan másutt is, együtt, egymás mellett él ez a két szóalak. 133 Mindez még nem zárná ki a fentebb már említett elterjedést, de figyelmeztet arra, hogy árnyalt nyelv- és művelődéstörténeti folyamatokkal kell számolnunk e vonatkozásban is. A nyelvi és kulturális folyamatokra utalhat az is, hogy egyes falvakban a zajda, ajda kifejezést magára a hátaló abroszra is használják (Véke, Szinyér, Nagybári, Kisbári). Adataim valójában nem nyújtanak megnyugtató támpontot a szó- és tárgytörténet kérdéskörében vizsgált területünkről. Ha a Felső-Bodrogköz településtörténeti előzményeit tekintjük, akkor a zajda szó keleti szlovák átvétele 134 éppen úgy elképzelhető, mint a kárpátukrán kifejezés bekerülése a magyarba. 135 Figyelmet érdemel azonban az ajda és a zajda szóalakok előfordulása külön-külön, de egy-egy településen belül is. Nem kizárt, hogy ez belső nyelvfejlődés következménye. Mivel azonban e térségben évszázadok alatt olyan mértékben hatott egymásra a keleti szlovák és a ruszin nyelvjárás, hogy annak éles határa ma már aligha vonható meg, s a mai Magyarország területéről is onnan legsűrűbbek a zajda előfordulásai, ahol mindkét népesség keveredett a magyarsággal, nem zárható ki, hogy a magyar átvétel kétirányú; esetleg a két nyelv - ti. kárpátukrán és keleti szlovák - érintkezési zónájából történt. (A körtvélyesi ruszinoknál husztka a ponyva elnevezése, amibe a terhet vagy kosarat kötötték, a hátra felkötve zajda a neve.) 130 Összegzőén: Paládi-Kovács Attila 1973. 445-147. A TESZ és az EWU a zajdát kárpátukránnak, esetleg szlováknak mondja. Az adatot Balassa Ivánnak köszönöm. 131 Paládi-Kovács Attila 1973. 448^49. 132 VI. témakör 1. térkép. Az atlasz a Sajó vonalától keletre - Szlovákia területén - nem jelzi a batu, batyu és variánsai előfordulását. 133 A két alak együttes használatára vannak adataink a Bodrogköz magyarországi oldaláról is. Vö. Nagy György 1985. 64-65. (Karcsa).; Zsova Ilona 1971. 189. (Nagyrozvágy).; Nagy Géza 1992. 15., 308. 134 Kiss Lajos 1965.218. 135 Gunda Béla mindkét eredeztetést egyforma lehetőségként említi. Vö. Gunda Béla 1965. 478-479.
