Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)
sai állomáson átvették tőlük azokat. Maga a vonatjegy sem volt drága, így egy-egy értékesebb rakománnyal érdemes volt Kassára bevonatozni. A vasút hiánya ilyen módon különösen hátrányos helyzetet jelentett egyes települések számára: pl. Battyán vagy Nagytárkány továbbra is piac nélkül maradt, az utóbbitól még Csap is messze van. Erős vonzást gyakorolt a vizsgált falvainkra Ungvár vására. Jelentősége elsősorban az állatkereskedelemben volt: az ungvári sokadalomban maradt meg legtovább a nagyszarvú, szürke magyar marhák kereskedelme, a kupecek ott vásárolták fel leginkább a mészárosok számára még a két háború közötti időszakban is. A második világháborúig fontos felvevőhelye volt az ungvári vásár falvaink állatállományának. Lényegében hozzá kell kapcsolnunk Kisvárda állatvásárait is: a trianoni határok megvonásáig Ungváron át vezetett fontos állathajtó út tovább, a Tiszántúl fontos állatvásárára. Kisvárda mellett meg kell még itt említeni Nyíregyháza és Mándok állatvásárait is. Amíg a Tiszántúl sokadalmai felszívták a bodrogközi szarvasmarha-állományt, addig a Bodrogköz lóállományának jelentős része viszont innen került ki. (A két világháború között jelentős csempészet folyt Északkelet-Magyarországról Kelet-Szlovákia felé az igáslovakkal.) Beregszász és Munkács ugyancsak állatvásáraik révén játszottak szerepet a bodrogközi falvak gazdasági életében, de ez a szerep elhanyagolható volt Ungvárhoz mérten. Pedig Munkács hetente háromszor tartott hetivására mellett -, évente 16(!) állatvásárt tartott. 48 Hasonló a helyzet Nagyberezna esetében is: sokadalma a síkvidék és a kárpáti zóna közötti állatkereskedelem igen jelentős helyszíne volt. 49 A Sátoraljaújhely és Királyhelmec közötti súlypont-átrendeződés nem hagyta érintetlenül a zempléni vásározókörzetek korábbi térszerkezetét sem. Helmec vonzásának megnövekedésével valamelyest csökkent Zemplén vásárainak jelentősége, de még inkább visszaesett Lelesz korábbi forgalma. Jóllehet e vásáros helyek népe maga is máshova járt sokadalmakba - pl. a zempléniek Ungvár, Máramaros, Munkács és Terebes vásáraira -, de állatvásáraik igen jelentősek voltak. Zemplén teljesen elveszítette központi funkcióit, s ezzel visszaesett gazdasági szerepe is. Tőketerebes vására - korábban is jelentős piaca mellett - nagyobb hatáskört kapott, ám vonzása nem terjedt át a Bodrogon keleti irányban. Hasonlóan távoli volt a bodrogköziek számára Nagymihály és Gálszécs sokadalma, s kevés települést vonzott Bodzásújlak is (Véke, Bodrogszentes). A bécsi döntés hét esztendőre 630 km 2 területet és 45 734 főt csatolt vissza Magyarországhoz a történeti Zemplén vármegye középső területén. A lakosság csaknem 70%-a (69,9%) 1938-ban őstermelő volt, s 12,7%-át foglalkoztatta az ipar, 2%-át a közlekedés, 3,2%-át pedig a kereskedelem. Hasonlóan azonban a mai Szlovákiához, a magyar Felvidék keleti része lényegesen fejletlenebb volt, mint a nyugati, beleértve a térség kereskedelmét is. 50 A második világháborút követő új országhatárok tovább módosították a korábbi gazdasági térszerkezetet: a keleti határok megvonása lezárta a Kárpátalja felé zajló intenzív forgalom lehetőségét. Ungvár, Munkács, Beregszász vonzása eltűnt, Csap korábbi szerepét csak részben pótolta Agcsernyő helyi piaca. Ez utóbbi inkább csak a vasúti átrakóhely forgalmát szolgálta ki. Királyhelmec a háború utáni Felső-Bodrogköz egyetlen gazdasági központja maradt, a táj pedig - Csehszlovákia délkeleti végvidékeként - egyértelműen periférikus helyzetbe kényszerült. Súlyosbította a helyzetet, hogy településeink 48 Farkasfalvy Ervin 1938. 1082. 49 Márkus Mihály 1964. 468.; Márkus Mihály 1977. 375. 50 ThirringLajos 1938. 1017., 1024.; Farkasfalvy Ervin 1938. 1082.
