Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)

szakban, éppen a fentiekből következik, hogy a vásárok és piacok a 19-20. században is meghatározó jelentőségűek maradnak a vizsgált terület árucse- réjében. Meghatározó jelentőségűek a Bodrogköz árucseréjének kapcsolatrendszerében a földrajzi feltételek, amelyek ebben a vonatkozásban főleg az úthálózatban jutnak kifejezésre.

32 A vízrendezéssel ennek belső szerkezete változik ugyan, de a kapcsolatok fő irányai megmaradnak: a Bodrog- és Tisza-völgy észak-déli összekötő szerepe mellett elsősorban a külső, Nagymihályt Ungvárral összekötő út jelentősége marad változatlan. A trianoni határok megvonása felerősíti a kelet-nyugati útvonal (Bodrogszerdahely-CsapMunkács), főleg persze vasútvonal jelentőségét, hogy aztán a második világháborút követő új, a Szovjetunió felé húzott keleti határ Ágcsernyőt is végállomássá teszi a belső piacok számára. (Természetesen elzáródtak ezzel a korábban - Munkácson át Kisvárdára, ill. a Tiszántúlra vezető kereskedés lehetőségei is.)

33 Anélkül, hogy az előzményekkel részleteiben foglalkoznék, utalok arra, hogy a Felső-Bodrogköz mai központja, Királyhelmec már 1214-ben szabad piaccal bírt, s mint Siska József kutatásaiból tudjuk - Lelesz, Szerdahely, Kövesd, Perbenyik és Nagytárkány települések az 1400-as évek első harmadában vásárokat tartottak. Lelesz mezőváros bírája 1407-től maga intézkedhetett a kereskedők vitás ügyeiben. Igen korai adatok szólnak arról is, hogy a bodrogköziek Kisvárda 1337-től szabadalmas vásárát együtt a Tiszántúl más vásáros helyeivel - látogatták.

34 Takács Péter és Udvari István a Mária Terézia-féle úrbérrendezést előkészítő úrbéri bevallások (investigatio, 1772) adatai alapján tárták fel Zemplén vármegye népének életmódját, benne a vásározás főbb jegyeit.

35 A bevallások adatait a felkeresett vásárok fontossági sorrendjeként is értelmezve megállapítják, hogy a 18. század derekán a zempléni adózó nép a vármegye területén 18 vásárhelyet látogatott, s azon kívül - Sáros, Abaúj, Borsod, Szabolcs és Ung vármegyék területén - még 10 sokadalmat keresett fel rendszeresen. Az általam vizsgált települések vásározási köre ennél természetesen kisebb. Az 1772-es bevallások alapján a mai Felső-Bodrogköz falvai számára Sátoraljaújhely vásárának és piacának volt a legnagyobb jelentősége.

36 A vármegye központja, a fontos kereskedelmi útban fekvő mezőváros nagy gabonapiacának is köszönhette gazdasági szerepét, s 4 baromvására mellett heti 2 piaci napján is zajlott itt a kereskedés. Szembetűnő azonban, hogy Újhely vásárát 113 zempléni település népe látogatja ugyan a 18. század derekán, de közülük csak 15 nevezte meg első helyen sokadalmaként. Tisza körzetéhez tartozott vizsgált településeink közül Kisbári, Nagybári, Kistoronya, Nagytoronya, Borsi, Kiskövesd, Ladmóc és Szőllőske. Több vásározó helye között elsőként említette Újhelyi Örös, Bácska, Zétény, Nagykövesd, Pálfölde, Véke, Vécs, Szentes, Szinyér, Szomotor, Szög, Szerdahely, Rad, Szentmária, Kisgéres, Királyhelmec, Nagygéres népe. Igen fontos vásározó helye volt a bodrogközieknek a vármegyén kívül, Ungban fekvő Ungvár, melynek évi 8 sokadalmát 69 zempléni település látogatta. Közülük első helyen említette az ungvári vásárt Agárd, Bély, Battyán, Csernyő, Dámóc, Dobra, Kaponya, Lelesz, Nagytárkány, Perbenyik, Pólyán és Szolnocska. Lényegében nem volt 32 Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. 76. 33 Bácskai Vera-Nagy Lajos 1984. 64.; A vasút történetéhez: Palotás Zoltán 1990. 45-48. M Siska József \9te. 209. 35 Takács Péter-Udvari István 1992.; A vásározásról: Takács Péter-Udvari István 1989. 359-381. 36 Takács Péter-Udvari István 1995.