Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)

- részletes vizsgálatok hiányában - csak megemlítem Nagygéres, Örös és Kistárkány lakóinak egykori kisnemesi státusát.

24 Az etnikumok és vallási felekezetek kérdéseire az ünnepek kapcsán részletesebben kitérek, de felvetődik kérdésük a táji kapcsolatok sorában is. Habovstiak, Anton a szlovákság táji-kulturális tagolódása kapcsán veti fel a természetes határok, azzal összefüggésben a történeti megyehatárok szerepét a műveltség tagolódásában,

25 a természetes határok a nyelvhatárokat is befolyásolták. Amennyire jól adatolható a görög katolikus ruszinság vidékünkön a 18. századtól, a szlovákság előrenyomulása, főleg az Ondavavölgy és a Ronyva-völgy ruszinságának elszlovákosodása a 19. század második felében következik be.

26 A századfordulón a Bodrogköz népességének 97%-a magyarnak vallja magát, s 90% feletti magyar népességet regisztrálnak a Felső-Bodrogközben Csehszlovákia 1989-es népszámlálási adatai is.

27 Mindennek ebben a vonatkozásban nem az etnikai hovatartozás ténye miatt van jelentősége, hanem a kapcsolatok vonatkozásában. A vizsgált területre irányuló migrációnak kisebb hányadát adta ki csupán a Tiszántúl népessége,

28 a vándorlások fő iránya mindig is a Felföld felől mutatott a síkvidék felé. Bizonyos az is, hogy a népesség 19. századi növekedése mögött

29 idegen ajkú csoportokat is fel kell tételeznünk. A vármegye legkisebb falvaiból érkező ruszinok azonban nem változtatják meg a falvak gazdasági kapcsolatainak jellegét, s csupán vallási-felekezeti kötődéseikben befolyásolják vidékünk népének érintkezéseit. A Felső-Bodrogköz falvainak kapcsolatai 1920 előtt egészükben a magyar lakta vidékek felé irányultak, aminek okai ugyancsak a vidék földrajzi fekvésében, helyzetében keresendő. A földrajzi-ökológiai, gazdasági rendező elvek mellett persze fontos szerepet kapott ebben az intakt kapcsolódás is a magyarság tömbjéhez, aminek megszüntetése korábban soha nem tapasztalható körülményeket teremtett a Felső-Bodrogköz magyarsága számára. Ez mindenképpen egy mesterséges formáció, amelyben bizonyára tanulságos szociológiai összefüggések ragadhatok meg, de a gazdasági, kulturális, nyelvi folyamatok szempontjából az 1920 utáni változások immanens folyamatoknak semmiképp nem tekinthetők. Tárgyalásától itt eltekintek, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy az új feltételek között a tradicionális kultúra változásai - magyarok és nem magyarok vonatkozásában - Kelet-Szlovákiában is lezajlottak, tehát a határon túli, kisebbségi helyzetbe került magyarság műveltsége nem tekinthető hagyományosnak, archaikusnak az anyaországihoz képest. Falvaink népét csak igen kis számban érintették a kitelepítések, erőteljesebben sújtotta őket a malenkij robot, a szovjet kényszermunka. Körtvélyest (Hrusov) és Zétényt (Domonya) leszámítva nem történtek nagyobb létszámú betelepítések sem. (Mindkét helyre ruszinok érkeztek.) A városba, iparba, közlekedésbe való vidéki népességbeáramlás ugyancsak hozott idegen ajkú csoportokat, s befolyásolta azok megtelepedését a közigazgatás, adminisztráció is. Ezek szerepe további vizsgálatot igényel. Alább a kapcsolatok rendszerének néhány elemén mutatom be csupán a változásokat. 24 Göcze Sarolta 1896. 137. A Nagygéres-Kisgéres, Nagytárkány-Kistárkány, NagykövesdKiskövesd, Nagybári-Kisbári stb. „falupárok" kapcsolatrendszere önálló tanulmányt igényelne. 25 HabovStiak, Anton 1968. 120.; Már Cholnoky Jenő megállapította, hogy az Árpád-kori vármegyék határai többnyire természetes határok voltak Vö. Cholnoky Jenő é. n. 59. 26 Balogh Pál 1908. 173. 208. 27 Balassa Iván 1956. 3.; Gyönyör József 1989.; Gyurgyik László 1994. 162-164., 180. 28 Bársony István 1980. 26-31. 29 A szabályozás után 20 000 főről közel 44 000 főre nő a lélekszám. Vö. Geöcze Sarolta 1896. 144.