Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

VÁLTOZÁSOK A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK TÉRSZERKEZETÉBEN (18-20. század)

Az alábbi fejezet arra keresi a választ, hogy miként változott, mennyiben változott a Felső-Bodrogköz falvainak belső és külső kapcsolatrendszere, s milyen földrajziökológiai tényezők, s miféle társadalmi-politikai és kulturális hatások befolyásolják a kapcsolatrendszer módosulásait. Mindez egy önálló könyv témája lehetne, ezen a helyen elsősorban a felvethető szempontok, tényezők számát igyekszem gyarapítani, s finomítani azt a vizsgálati rácsot, amit egy majdani szintézis elkészítéséhez fel lehet használni. Úgy vélem azonban, hogy ezek a természeti és társadalmi tényezők, s bizonyára még számos más faktor együttesen jellemezte és befolyásolta a Bodrogköz műveltségi arculatát, s részleges vagy teljes változásuk okozta annak különféle módosulásait. Mindezek tárgyalása során igyekszem követni azt, hogy az adott jegyek a változó, a változatlan vagy a változtathatatlan fogalmi kategóriájába tartoznak-e, s hogy ennek alapján stabil vagy mobil elemeket jelentenek a lokális műveltség számára. Ebben a vonatkozásban környezetként nem csupán a környezeti tényezőket értelmezem, hanem a változó társadalmi környezetet is, anélkül persze, hogy a kettő szerepét összekeverném. Mivel ebben a kötetben a soron következő témakörök közül többet is önálló fejezetben tárgyalok, azok részletezését mellőzöm, s csak utalok a munka további részleteire. I. A KAPCSOLATOK TERMÉSZETI, GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FELTÉTELEI Mint a fenti hivatkozások is jelzik, az eddigi kutatások a Bodrogköz táji jellemzői vizsgálatának, ill. annak szentelték a legnagyobb figyelmet, hogy a területhasznosítás, az életmód, a gazdálkodás emberi cselekvéseiben miként hat egymásra a táj és a benne élő ember. Ebben a vonatkozásban - hasonlóan a történeti Magyarország más, vízjárta vidékeihez - a kutatók igen eltérő módokon foglalnak állást. Többségük a népi kultúra archaikus elemei és jellege mellett voksol, s a lápi életmódot, a vízi világ hasznosításának gyűjtögető életmódját, a terület egykori elzártságát hangsúlyozza, s jelzi, hogy a vízrendezés, a lecsapolások afféle második honfoglalást jelentettek a bodrogközi nép számára. Kevesebben vannak, akik azt hangsúlyozzák, hogy az életmód, a gazdálkodás legfőbb szervező ereje a feudális korban a földterület volt, s földművelés és az állattartás - falvanként változó lehetőségek között - jelentette a megélhetés alapját, amihez csak kiegészítő tevékenységként járultak, s a népesség kisebb csoportjainak adtak kenyeret a „lápi" tevékenységek. Ez utóbbi elképzelés értelemszerűen nagyobb teret ad a más jellegű tájakkal való hasonlóságoknak is, míg az előző inkább az itteni műveltség egyedi, sajátos jellegét hangsúlyozza, példáit pedig a többi, egykori lápvidék népéletében keresi.

11 Melyek azok a földrajzi-ökológiai tényezők, amelyek az itt vizsgált kapcsolatrendszer szempontjából meghatározóaknak tekinthetők. Elsősorban a Bodrogköz természetesen változatlan helye és változó helyzete. A hegyvidék és a síkvidék találkozásánál a folyók, elsősorban a Tisza az emberi kultúrák megjelenésének időszakára lényegében befejezik azt a táj formáló tevékenységet, ami a mai Kárpát-medence északkeleti térségének táji formációit létrehozta.

12 Innen kezdve a táj már a természet és az ember korrelációjátjelenti, még akkor is, ha hosszú időnek kell eltelnie, mire a különböző műveltségek hordozói kultúrtájjá tudták munkálni ezt a vidéket. Éppen az emberi tevékenység, az ah11 Ebben a kérdésben minden értékítéletet mellőzök, s megjegyzem, hogy a kutatói témaválasztás önmagában nem is tükrözheti a fenti kérdésekben való állásfoglalást. A Bodrogköz kiterjedt néprajzi és történeti-gazdaságtörténeti irodalmához lásd: Janó Ákos 1986. 12 Vö. Bogoly János 1992. 13.