Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)

GYÜMÖLCSTERMESZTÉS ÉS GYÜMÖLCSKERESKEDELEM

A gyümölcskereskedelem harmadik - legáltalánosabb és legtovább fennmaradt formája a piacozás (volt). Ennek ugyancsak két fő vonulatát kell megkülönböztetnünk: a bodrogköziek piacra való járását és kereskedését, s a közvetítő kofák, kereskedők helybeli felvásárló tevékenységét. A két forma természetesen egymás mellett is létezett. A gyümölcskereskedelem központja - hasonlóan a Felső-Bodrogköz kereskedelmének egészéhez - Királyhelmec volt, ott azonban erős túlkínálat volt gyümölcsből. A táj keleti és délkeleti részének falvai Ungvár és Csap, a nyugati rész és a Bodrog-völgy községei Kassa, a középső terület települései pedig főleg Sátoraljaújhely piacait látogatták. Ez utóbbi vonzása azonban - amikor az országhatárok engedték - a legkiterjedtebb volt. A második világháború Ungvár felé lezárta a forgalmat. Századunk második harmadától azonban új lehetőség támadt, ami kissé megbontotta a piackörzetek hagyományos rendjét: vonaton hordták a gyümölcsöt Kassára eladni Agcsernyőtől Kisgéresen át Toronyáig a gazdák a kassai piacra. (Ezt segítette az is, hogy a falvakból a vasút igen sok embert szívott fel. Lévén szinte egyedüli munkaalkalom e tájon a mezőgazdaság mellett. A vasúti kolóniák, telepek maguk is jelentős vásárlóerőt képviseltek a Bodrogköz termékei számára.) A zsidó kereskedők és a kofák lényegében ugyanezekre a helyekre közvetítették a gyümölcsöt, leszámítva az ungvári zsidó kereskedők kísérleteit a kistárkányi gyümölcs távolsági kereskedelmére. Zemplén vármegye monográfusa már a századfordulón megemlékezik a gyümölcskereskedelemről: „A cseresznye iránti kereslet évről évre fokozódik, s egy puttón cseresznyét a csarnahói ember jobb áron ad el az újhelyi piacon a lengyel zsidó kupecnek, mint amennyiért ősszel egy puttón szőlőt eladni kénytelen."

40 Az egyik legjobb piaci áru később is a cseresznye, s a kereskedők gyakran már virágzás után, a termés kifejlődése előtt a fán megveszik a termést előre. A kisgéresiek a cseresznyét az első világháború végén még Csapba hordták eladni. Az 1930-as évek végétől egy kassai kofa - a helybeliek csak Hustáci Nanó néven ismerték - járt felvásárolni a termést. A géresi szőlőkben fürtös cseresznyefák voltak, amelyekről jó évben másfél-két mázsa gyümölcs is lejött. Emellett voltak korán érő fajták is. A májusi cseresznyéből gömböcöt, csináltak: vékony cseresznyeágra kötötték fel a száras gyümölcsöt cérnával vagy vékony spárgával, s úgy adták el - főleg a gyerekek számára, újdonságként. Nagybáriból Kassára vitték eladni a korai cseresznyét, puttonykosárban szállítva a törékeny gyümölcsöt. Az állomásig szekérrel mentek, ott vonatra szálltak. Nem ritkán előre is felkötöttek egy kosarat. Hasonlóan mentek piacra Borsiból, ők akár kétszer is fordultak Kassán egy nap alatt, ha az állomáson a kofák rögtön átvették tőlük a gyümölcsöt. (A kofák helybeli gyerekekkel szedették le a fáról a termést.) A gyümölcskereskedelem a Felső-Bodrogköz településeinek egy része számára sajátos gazdasági lehetőség, kitörési pont volt. Eredetileg a táj adottsága, amit - különösebb munkaráfordítás és anyagi befektetés nélkül is - haszonra lehetett fordítani, kinekkinek a lehetőségei, saját gazdasági stratégiája szerint. Van akinek csereeszköz a hiányzó élelmiszerhez vagy rostanyaghoz, másoknak készpénzhez jutás lehetősége. A helyi alkalomnak, térségi gazdasági kapcsolatoknak megfelelően a szerencsésebb adottságú falvak fokozatosan teszik intenzívvé ezt a gazdasági ágat, miközben megnő a termék értéke is, s a gyümölcstermesztés és -fogyasztás sok tekintetben kiegyenlítődik a korábbi táji adottságokhoz képest. Más kérdés, hogy ezzel az „aktualizálható" lehetőséggel éppen a megváltozott termesztési feltételek és technika következtében nem élhettek az itt élők a későbbiek során. Mégis, szembetűnő, hogy a közös gazdaságok - bizonyára értékesítési és 40 Borovszky i. m. 198. (Kossuth János munkája)