Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
GYÜMÖLCSTERMESZTÉS ÉS GYÜMÖLCSKERESKEDELEM
adottságokkal rendelkező falvakban indul meg, itt azonban a nagyobb munkabefektetés és - nemesített fajták beszerzésével - kisebb anyagi ráfordítás növeli meg a várható gazdasági hasznot. Saját fogyasztásra viszont minden településen elterjed a gyümölcs az 1930-as évektől, éppen a termés értékének emelkedése miatt: már csak - a korábbihoz képest - komolyabb összegért vásárolható meg a szükséges mennyiség. Változó gazdasági egyenlegről van tehát szó, ami jól kitapintható a faállomány és a termesztés térszíneinek módosulása mögött. Az ártérről, kaszálókról és legelőkről a gyümölcsfák a házikertekbe kerülnek, s megszűnik a régi kertségek jelentősége is. Mint már utaltam rá, változott a termesztés éves ciklusa, de a hasznosítás módja is. A régi gyümölcsfajták egyik nagy értéke az volt, hogy nem igényeltek gondozást, a másik pedig az, hogy jól eltarthatok voltak. A gyorsan leérő és romló gyümölcsfajták hasznosítása csak rövid ideig tartott, de a tartós gyümölcs egész télen át fogyasztható és értékesíthető volt, s jól bírta a szállítást is. A lapos alma és a fűzfa alma akár a következő nyár elejéig is élvezhető volt, már azon a fokon persze, amennyire egyáltalán élvezhető minőségi jegyei voltak. 25 Ha nagyobb mennyiség termett, amit sem értékesíteni, sem feldolgozni nem tudtak, akkor a gyümölcsöt elvermelték. 26 A Tisza mellől, Kistárkányból, Battyánból és Csernyőből van adatom a gyümölcsös vermekre. A 3-4 ásónyomnyi gödröt szalmával, főleg rozsszalmával korcoliák körül, majd a gyümölcsöt fajtánként beleöntve - leszalmázták, s beföldelték. Csernyőben csomókba rakták a nagyobb mennyiségű almát és körtét, majd a 2 x 2, 2 x 3 méteres csomók tetejére szalmát és földet szórtak. Télen esetleg trágyát is tettek A föld tetejébe, hogy a gyümölcs ne fagyjon meg. Az így kialakított kupacokat buckónak mondják. A télre megmaradó gyümölcsöt rendesen kamrában, pincében, padláson tartották. A fűtetlen régi szobáknak télen jellegzetes szagot adott az ott tárolt gyümölcs és a szekrények tetejére rakott birsalma. Összegezve tehát meg kell fogalmaznunk, hogy az elmúlt évszázad során a gyümölcstermesztés a Felső-Bodrogközben újfajta gazdasági stratégiák szolgálatába állt. Különösen a vízrendezés és az első világháborút követő határmódosítás, később a közös gazdálkodás megindítása hozott jelentős változást ebben az ágazatban. E folyamattal párhuzamosan új, igényes intenzív fajták terjedtek el, amelyeknek mind élvezeti értéke, mind gazdasági haszna nagyobb. Ebben a vonatkozásban a termesztés már összefügg a hasznosítás struktúrájának változásával is. * A gyümölcstermesztés hasznát tekintve természetesen a nyers gyümölcs fogyasztásából kell kiindulnunk, ami vidékünkön - egy-két gyümölcsben szegény települést kivéve - általános volt régen is, ma is. „Eljött az ősz, mentek krumplit szedni, kukoricát törni - nem szalámit vittek a mezőre! Vittek egy kosár szilvát háton: veresszilvát, berbencei szilvát, délben azt ették kenyérrel! Idehaza is megettük munka közben a lekváros kenyeret, szilvát kenyérrel. A susinkát behabarták, de habartak friss gyümölcsből is. Csináltak kompótot is belőle, sok befőtt is volt. Beletették tésztába: betették a puffonyba 25 Már egy 16. századi gyümölcsészeti munka is hangsúlyozza - a gyümölcs jó íze mellett - a szállíthatóság és az eltarthatóság fontosságát. A tavaszig is elálló füzfaalma már 1407-ben felbukkan egy oklevélben, s bizonyára nem véletlen több évszázadon át tartó népszerűsége: ez a fajta a leggyakoribb a távolsági gyümölcskereskedelemről szóló forrásokban is. Vö. Rapaics Raymund 1940. 87., 89., 145.; Girókuti P. Ferenc 1863.; Bél Mátyás 1984. 240. Összegzőén: Viga Gyula 1986. 180. skk. 26 Lippai János „Posoni kert" című munkájában 1667-ben megemlíti, hogy a Felföldön, így a Bodrogközben, ahol sok gyümölcs terem, ott veremben tartják azt a tél folyamán. Idézi: Kuknyó i. m. 59.
