Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
VÁNDORMUNKÁSOK - MUNKÁS VÁNDORLÁSOK
kerültek ki a vasutasok is, akik - akár helyben maradva - Kassán, Újhelyben, Csernyőben teljesítettek szolgálatot. Az 1950-es években a második vágánypár építése adott időszakosan munkát. Ugyanekkor a Bodrogköz vízrendezésének utolsó, megkésett munkálata, a Latorca szabályozása foglalkoztatott nagyszámú kubikost - más feltételek mellett már, mint múlt századi elődeiket, akik az 1820-as évektől 1910-ig egészében megváltoztatták e táj arculatát. * Mint már a fentiekből is kiderült, a Bodrogköz falvainak népe - lehetőségeinek megfelelően - sokféle módon igyekezett megkeresni a kenyerét, e munkák fő rendező elve azonban a második világháborúig a mezőgazdaság volt. Az egyes falvak adottságai, s az egyes családi üzemek kondíciója mindehhez különféle feltételeket teremtett. Valójában mégsem egyszerű munkaerőegyenlegre kell gondolnunk mindezek számbavételénél, mivel egyéni életstratégiák, gazdasági megoldások is kitapinthatók benne. A parasztbirtok, ill. annak hiánya különféle módon kényszerítette bele a népességet a természet körforgása által rendezett gazdasági év különböző munkáiba, s azoknak megfelelően zárta és nyitotta a Bodrogköz területét a szomszédos tájak munkaerőfeleslege számára. Az egészségtelen birtokstruktúra nem csupán sokféle tevékenységre, időszakos munkára kényszerítette a második világháborúig a bodrogközieket, hanem nagyon meggyengítette e táj megtartó erejét. Ami a múlt század utolsó harmadában Zemplén megyét, s a Bodrogközt is a kivándorlókat legnagyobb számban kibocsátó területek közé sorolta, az - más módon - az szocialista időszakban, a közös gazdálkodás idején is érvényesült. 1989 után pedig hasonló nehézségeket hordoz, mint a vidéki Magyarország: a korábban városba, iparba áramlott réteg nem tér meg a visszakapott földhöz, a földművelés, ill. mezőgazdálkodás fejlesztését a tőkehiány akadályozza, s továbbra is reménytelennek tűnik az ipartelepítés. A Bodrogköz ma is a halmozottan hátrányos adottságú tájak közé tartozik. Bár a második világháborút követő néhány esztendő, főleg a közös gazdaságok megalakítása lezárta a tömeges mezőgazdasági munkás vándorlások több évszázados időszakát, annak hatásai később is érvényesültek, pontosabban nem szűntek meg azok a tényezők, feltételek, amelyek a munkásvándorlásokat is elindították. Pl. a vándorlások során áttelepültek csakúgy, mint a bodrogközi nincstelenek és leszármazottaik megőrizték mobilitásukat, s ők költöztek át nagyobb számban ipar- és bányavidékekre, ők hagyták el könnyebben a mezőgazdaságot és a falut. A mai munkahelyek, ahol gyakran együtt dolgoznak a magyarokkal szlovákok és ruszinok, ill. azok leszármazottai is, ugyancsak befolyásolják a műveltség állapotát, szerepet kapnak kulturális elemek átadásábanátvételében, nyelvi és asszimilációs folyamatokban is. De kimutathatók a munkahelyek kapcsán bizonyos innovációk is: pl. a esernyői csehszlovák-szovjet határállomás, átrakóhely közvetítésével illegálisan szovjet elektronikai, híradástechnikai berendezések kerültek a Felső-Bodrogköz falvaiba, különösen az 1970-80-as években. Más vonatkozásokban informatív funkciója is kimutatható az efféle közös munkahelyeknek: a már említett Agcsernyő csakúgy, mint a legényei állomás, vagy a királyhelmeci, nagykaposi, Kassa környéki munkahelyek a különféle etnikumok gazdasági, kulturális, politikai információinak átadását-átvételét teszik lehetővé, közvetve befolyásolva, formálva a vidék interetnikus kapcsolatait, műveltségi állapotát.
