Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 1. Dominusok-servitorok
1564-ben, a rövid királyi birtoklás után Perényi Gábor és Országh Ilona majd Országh Borbála és Török Ferenc valamint örököseik: Török István, Török Zsuzsanna és bedeghi Nyáry Pál valamint Török Fruzsina és Homonnai Drugeth István többes földesurasága alatt korántsem volt olyan feszült a jobbágy-földesúri viszony, a mezőváros és a diósgyőri urak kapcsolata, mint a Balassák alatt, de ebből az időből is van példa a város polgárai kárára elkövetett erőszakos borfoglalásra. Az 1590-es vármegyei jegyzőkönyv őrzött meg egy 1586-ból való peres ügyet, amely során Miskolczi János deák perli nagyságos Török Istvánt, akinek várnagya, Batizy Mihály Ományi János és Kulcsár János servitorok segítségével bizonyos adósság fejében bort vitetett el. 165 Egy 1595 körül készült tanúvallatásban maradt fent Miskolc másik 16. századi urbáriuma, amelyben a város tisztségviselői arról panaszkodnak, hogy akkori földesuraik fizetés nélkül veszik el boraikat (vina eorum per dominos modernos eis adimentur absque certa solutione praecii). 166 A bort azonban nemcsak a diósgyőri vár - az uradalom központja - katonái ragadhatták el, hanem a a többi környező végváréi is. 1588-ban Révay Ferenc kamarai jószágigazgató végigjárta a király észak-keletmagyarországi végvárait, többek között a roskadozó diósgyőri, egykor gyönyörűszép királyi épületeket is (pulcherrima aedificia regalia ruent et collabentur) és jelentésében a várak katonáinak ellátásáról jelenti, hogy igen nagy a hiány élelemben, borban, ez utóbbi különösen hiányzik a végvárakból (magna penuria vinorum). 167 A katonák állandó borigénye többször vitte rá őket, hogy erőszakosan bort vigyenek el. 1581-ben a vármegyei jegyzőkönyvben Homonnai Drugeth István perel őfelségével, akinek (valószínűleg egri) katonái Csabáról vittek el erőszakkal bort: „Berzy Ambrus az Byró mutatta neg az pynczét Nagy István az Udvar Byró Zolgáya vytte rá az Németeket a Molnár Borays ot volt, aztys el vytték, a nem volt licentiatus, azért semmiképpen el nem vyhettek volna". 168 A diósgyőri zálogbirtokos egykori jobbágyának elvett boráért pénzbeli kártérítést követel a várkapitánytól és provizorától-udvarbírájától. Az úri kilenced jövedelmét élvező földesurak azonban továbbra is birtokadományokkal vagy a jobbágybirtok kilenced alóli felmentésével kedvezhetnek elsősorban híveiknek. Miskolc város levéltárában maradt meg Rudolf király 1595-ös oklevelének 18. századi másolata, amelyben az uralkodó megerősíti nemes Saffer Miklós és nemes Kovács Mihály részére Homonnai Drugeth István és neje enyingi Török Fruzsina adományát egy miskolci főutcái házról (in teatro publico) és 2 szőlőről, melyek a csabai Hejőrefüggő szőlőhegyen fekszenek. 169 A zálogbirtokos házaspár adománya a két nemes (nobilium) javára eredetileg egy polgári házról és polgári szolokról szólt (duabus vineis similiter civilibus) a Leleszi Konvent oklevelében, s ezt az adományt most már nemesi kúriaként (curia nobilitari) a teljes királyi jog (totum et omne jus Nostrum Regium) folytán királyi adomány címén kapják meg (Donationis Juris Nostri Regy titulis), melyeknek királyi jogú birtoklásába az Egri Káptalan emberei iktatják be az adományozottakat (in dominium ejusdem et earundem dictique juris Nostri Regy in ejusdem habiti). Az oklevél kifejezései civili-nobilitari világosan mutatják a két birtoklásforma közötti különbséget: a zálogbirtokosok, mégha királyi birtokot bérelnek is, nem jogosultak egy mezővárosi ház és szőlő valódi nemesi tulajdonná tételére, ezt csak az uralkodó cselekedheti meg, aki jelen esetben, mint a birtok zálogosítója, azonos az eredendő birtokossal is. Az ural165 BmLt 501/1 2.k. 607-611. 166 OL UeC 106/75 167 Révay 1588 168 BmLt 501/1 2.k. 72. 169 BmLt 1501/b Sp. I. l.k. 72. A ház- és szőlőadományt Saffer alias Kádas Miklós és Kovách Mihály javára említi: BmLt Borovszky céd./Miskolc. Lelesz Pr.39. 29. f., valamint: Kötelkönyv 128.
