Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 1. Dominusok-servitorok

ország rendes bírái tegyenek igazságot. E szerint a XV. században már feltételezhető valamilyen, a XVII. században szabad szőlőnek nevezett birtoktípushoz hasonló jelenség. A XVI. századból viszont, ugyanerről a vidékről, egészen biztos ismereteink vannak az egyes esetekben már ekkor liberanak nevezett szőlőkről. Perényi Gábor halála után javait a kamara vette át. Ezután sorozatosan érkeznek a kamarához olyan kérelmek, amelyek a Perény^itől nyert szőlő-szabadság meghosszabítását vagy megerősítését szorgalmazzák." 1562-ben „dyos győr waraban Zent Györg nap előtt walo wasarnapon" Fánchy Borbála kedves emberének, Szabó János deáknak állít ki oklevelet: „hywseges solgalattyat kyth mynd e fesegenek s mynekwnk az nyhay nad.os gyarmaty Balassa Sygmondwal az en zerelmes wramwal sok eztendetől fokwa zolgalt. Annak okayert attam en ő neky myndenekből szabadságot twdny yllik mynt ado fyzetesből és bornak búzának kylenczedeből kywel yde tartoznék mynekwnk az ő zemelyetől es hazatol mely haz wagyon az myskolczy felső pyaczon és zőleyeről ky wagyon az Babny Berzen és Zent Gorg hegyen es annak felette rawas fyzetesből."

133 A szabadság egyszerre jár a főutcái házra és a bábonyibérci és szentgyörgyi szőlőkre. A libertáló levéllel nemcsak a földesúri kötelezettség aiól menti fel sok éves szolgálata jutalmául hívét a földbirtokosasszony, hanem a rovásba, az állami adóba való fizetés alól is, hiszen a fennmaradt dica-jegyzékek szerint a zálogbirtokosok az adóbérlet során egy összegben rótták le a rovásadót, miután jobbágyaiktól beszedték.

134 Az adományozó gondol az adományozott és a birtok további sorsa felől is, hiszen oklevelében könyörög őfelségének, hogy holta után is tartsa meg a tőle engedett szabadságban és erősítse meg benne (confyrmallya meg) (4. kép). A Kamarát azonban nem hatották meg az időközben elhunyt Fánchy Borbála könyörgései és 1563-ban így véleményezte Szabó János libertáló levelét: az adománynak már nincs érvénye, a libertálás csak az inseriptio időtartamára ill. az adományozó élete végéig szól, ezért a földesúri cenzust, taxát és munkákat Szabó János deák is szolgáltassa, akárcsak a Korona többi alattvalója.

135 Szabó János deák szőlejére és házára nyert szabadsága így 2 évre zsugodorodott. A diósgyőri várszolgálatért a vár mindenkori urától kérhették a vártisztek, hogy részesítse ingatlanadományban őket. 1563-ban Vas István egykori várnagy (olim praefectus seu Castellanus Arcis Dyosgewr), mivel örökölt javait az ellenség és török (Höstes ac Turcos) bitorolják, és hogy öregségében képes legyen magát és családját fenntartani, s az öregségtől legyengülve ne kényszerüljön ezután kóborolni (uti in mea senectute et deseripta aetate me sustinare possim, ne jam senio confectus huic inde vagari cogar), kéri az uralkodót, hogy Diósgyőrben egy puszta házat és Miskolcon a Kerekhegyen egy szőlőt adasson számára (dari et assignari). A diósgyőri ház nemes Ományi Balázs szomszédságában van (aki szintén a vár alkalmazottja), nyugatról pedig a Hárskert határolja, ahol őfelsége pincéi vannak. A Kerekhegyen Turi Benedek és László Lőrinc a birtokszomszédok. 1 A ház egykor nemes Molnár Gergelyé volt, aki örökös nélkül halt meg (quis semen deficit), a szőlő hasonlóan örökösök híján van. A Kamara tiszviselői így vélekednek a hasonló adományokról: „a jövőbeni biztosoknak (commissarii) az a feladatuk, hogy megvizsgálják, ki méltó az adományra (beneficio), és megállapítsák egy házról vagy szőlőről, hogy vajon jelentősebb kár nélkül adományozhatja-e el azokat az uralkodó, és vane a dolognak törvényes akadálya. Különben méltányos és derék dolognak tartjuk, hogy 132 R.Péter 1964 175. 133 OL NRA 723/26 134 OL Con.Dic. Borsod 1544,1549,1553,1554 135 OL NRA 266/13 és OLE 15 2.CS. 281 136 OL NRA 266/12