Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

II. SZŐLŐBIRTOK A ZÁLOGBIRTOKLÁS IDEJÉN (1540-1600) - 1. Dominusok-servitorok

a diósgyőri uradalom birtoktörténetében játszott szerepe, nemkülönben feleségéé, igazolta, érdemes volt pártot változtatnia. A birtokbaiktatás 1540. november 16-án történt Ferdinánd király oklevelével.

93 Ezzel az aktussal kezdődött Magyarország egyik legjelentősebb későközépkori-kora újkori uradalmának több mint másfél százados főúri zálogbirtoklása, amely a Kamara 1702-es visszaváltásáig Miskolc földesuraivá a legnagyobb magyar főúri családok tagjait tette. Ezek a magnificusi rendbe tartozott főurak és családjaik általában „szoros vérrokonsági vagy sógorsági kapcsolatot tartottak [egymással, melyekből] ismeretes módon az özvegyekkel és árvákkal kötött házasságok jártak a legközvetlenebb haszonnal".

94 Ezek a családi kapcsolatok Miskolc zálogbirtokos famíliáira is jellemzőek voltak. 1564-ben, amikor Balassáné Fánchy Borbála halála után az uradalom visszaszállt az uralkodóra, az ismét elzálogosította 63.000 magyar forintért Perényi Gábor felsőmagyarországi főkapitánynak és nejének guthi Országh Ilonának, akiktől a húg, guthi Országh Borbála és férje enyingi Török Ferenc örökölték. A Török lányok férjei révén a Homonnai Drugeth és a bedeghi Nyáry család is bekapcsolódott az öröklésbe.

95 A zálogbirtokosok - a királyhoz hasonlóan - a vár és a jószágok „örökös urainak" tekintették magukat, mind haereditarius mind perpetuus értelemben, egyrészt mivel zálogbirtokuk örökölt, másrészt a zálog megszüntetéséig birtoklásuk örökké tart.

96 Ez a birtokjog az uradalom jobbágyainak intravillanuma, pertinenciája és a telektől független szőlőbirtoka felett ugyanolyan hatalmat biztosított számukra, mint az eredeti tulajdonosnak, a királynak. A zálogbirtokosok birtokpolitikájukban is követték az uralkodót, jelesül: az uradalom igazgatását, összekapcsolták a vár - mint rezidencia és erősség irányításával. A zálogbirtokosok helyzete királyi elődeiknél nehezebb volt, hiszen az állandó török veszély miatt megnőtt a vár védelmét és a környék valamelyes biztonságát biztosító várkatonaság szerepe, melynek ellátását az uradalom jövedelméből is kellett fizetni. A szőlőbirtok, mint speciális feudális tulajdon és földesura kapcsolatának legfontosabb terrénuma a zálogbirtoklás idején is a kilenced, a földesúri dézsma beszolgáltatása volt. Az 1549-től kisebb-nagyobb megszakításokkal fennmaradt miskolci dézsmajegyzékek pontos mutatói a földesúri borjáradéknak is, lévén az egyházi dézsma az egri dézsmakerületben valóban tizedrész.

97 Egyébként azok a miskolci dézsmajegyzékek is ezt mutatják, ahol nemcsak a tizedet, hanem a termést is feltüntették.

98 A borkilenced a vár és birtokosai legnagyobb jövedelmét képezte. 1563. július 9-én a Magyar Kamara tanácsosai írják az uralkodónak Pozsonyból a diósgyőri vár és uradalom állapotáról: „már nyakunkon az aratás, majd a szüret, ahonnan ezen vár fő jövedelmei származnak (Iam vero messis instat, mox sequetur vindemia, unde precipui eius arcis proventus capiuntur).

99 Ugyancsak 1563-ból való (amikor a várat Fánchy Borbála végrendelete visszaszármaztatta az uralkodó tulajdonába ill. a Kamara kezelésébe) az a kamarai jelentés, amely a vár átvételére küldött megbízottak vizsgálata alapján készült. Ebben ezt írják a komisszáriusok az uralkodónak: „a borkilencedek a jövedelmek fő forrásait képezik (nonas vinorum, quae caput proventuum faciunt)".

100 93 Kőhegyi 1993 92. 94 Maksay 1980 186-187. 95 Leveles 1929 25. 96 Gyulai 1995 97 Bán 1988 II. 98 OL Reg.Dec. Borsod 1575/4, 1598/10 99 BmLt Borovszky céd./ Miskolc. 1563. Jelzet nélkül 100 OL NRA 266/10