Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

IV. A MISKOLCI BOR FORGALMA - 3. Kocsmák és kocsmái tatás

mensis May usque secundum diem mensis Juny ad propriam meam ratioenm fieri op­to)." 20 Fánchy János, aki sok minden mellett a vár kapitányságáért is folyamodik, a Ka­marától éles visszautasításra talál: „Ami Fánchy Jánosnak a május 20. és június 2. közötti kocsmáitatását illeti az őfelsége tulajdonába átment várhoz tartozó mezővárosokban: méltánytalannak tartjuk a kérést, megtudtuk ugyanis bizonyos emberektől, hogy a várhoz tartozó mezővárosban [ti. Mohiban] Pünkösd táján tartják a vásárt, s itt kb. 50 hordó bort mért ki közepes áron, s 12 nap alatt 400 forint haszonra tett szert. " 521 A Kamara válaszának ismeretében érthető a Pünkösd körüli időpont, mint a kocsmái­tatásra igen megfelelő terminus - iránti kérelem. Fánchy János és György, mint Balassá­né örökösei a címzettjei annak a Miskolc város levéltárában őrzött oklevélnek, meWben az uralkodó utasítja őket, térítsék meg a nővérük által elvitetett 68 hordó bor árát. A Fánchy fivérek az uralkodóhoz írt kérvényükben azzal védekeznek, hogy 32 félhordó bort (triginta duo vasa mediocria vini) nővérük saját pénzén vette vala és úgy hagyta rá­juk (soror nostra propriis pecuniis coemerat nobis quae legavit). 523 A Kamara biztosai szerint a Fánchyak alig valamit hagytak a borokból a várban, s az onnan elszállított bort Ónodban rakták le, Perényi Gábornál, s kérik az uralkodót, hogy ott a bort lefoglalhas­sák. 524 A kamarai tisztviselők a kifosztott várban a gyalogosok és lovasok zsoldját kiegyen­lítendő, a kocsmáitatásnak ahhoz a formájához nyúltak, amely nem idegen a korszak tör­ténetében: pénzen vett bor kiárulásáház. Pesthy Ferenc királyi megbízott bizonyos személyektől, köztük nagyságos Thurzó Ferenctől kölcsönt vett fel rövid lejárattal (sum­mám pecuniae mutuo contraxi ad breve tempus satisfactionem) és az így nyert 700 fo­rinton bort vásárolt (emi), melyet szétosztott kocsmáitatásra az uradalom mezővárosaiba és falvaiba, s boron nyert haszonból kifizette a katonák egy havi zsoldját (quae ad edu­cillandum in oppida et pagos distribui, ex horum vinorum lucro Equitibus et peditibus unius mensis stipendium dare potuissem). 525 A 700 forinton vett borral nyert haszon ele­gendő volt 58 lovas és 22 gyalogos egy havi zsoldjára, akiknek 3 ill. 2 forint havi sallá­rium járt (összesen 218 forint). Nem nehéz kiszámítanunk, hogy Pesthy Ferencnek a kényszer szülte tranzakciója során 31%-os hasznot hozott a 700 forint értékű bor kocs­máitatása. A diósgyőriek mértéken felüli kocsmáitatása a miskolci polgárok egyik legsúlyosabb gravamenje volt, amint panaszukból kiderül: „és mynemeo zokatlan az zegeny varasnak privilegiomya ellen, és teörwentelen bor arwlások, honnan mynekeonk zegenyeknek semmy segetseg nynchen az Bor arwlasnal, kybeol olttalmazhatnak fyzeteseonkeot". 526 Egy másik panaszukban az idegen bor behozatali tilalmára vonatkozó kiváltságára hivat­kozik a város kommunitása, amelyet a rendkívüli kocsmáitatással (insolita educillationc) megsértenek a vár urai és tisztviselői. 27 A Kamara azonban nem tartja megengedhető­nek, hogy a város lakói kedvükre árulhassák a bort, mivel a kocsmáitatás a fő jövedelem, amelyből a vár fenntartatik (Vinorum educillatio cum sit praecipuus proventus unde arx sustentatur), időnként azonban mégiscsak megengedhetőnek tartja, hogy a polgárok is 520 OL NRA 723/7 521 OL NRA 266/8 522BmLt 1501/b Sp.I. 2.k. 14. 523 OL NRA 723/38 524 OL NRA 266/7 525 OL NRA 266/7 526 OL NRA 723/23 527 OL NRA 266/13

Next

/
Oldalképek
Tartalom