Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

III. A MISKOLCI BOR MINT JÁRADÉK - 4. Dézsmaadó jobbágy-adófizető polgár

bus I. Haeres esset, ut participem faciam in eo Rusticum, quoad suum Dominus perferat, ennek az Zeőlőnek Decimam semper ei Domino dare voluit, quo ablicentiatus eset, quod non est juris, sed interim ex superabundanti Justitia, saepe numero ammonuit Rusticum, ne nempe Jus et Proventus appropiet Domino suo, nunc quoque ammonet coram Comitatu, ut si se obligaverit Decimam, seu terragium aut Jus montanum solvere vult

... Vinea maneat apud colonum juxta Consvetudinem Regni et Articulos, nona solvatur priori doA vármegye döntése mutatja a szőlőbirtokra vonatkozó jog kettősségét: a földterület révén földesúri jog, amelyet a jobbágy kilencedével vált meg, de a telektől való különállását jelzi, hogy a jobbágyi birtokos akkor is megmaradhat tulajdonában, amikor a helység földesurának joghatósága alól egy másiké alá távozik, vagyis előző helyén extraneussá válik ugyanabban a szőlőben, amelyet azelőtt helybeli telkes jobbágyként bírt. Hogy a 16. század 70-es éveitől a 15 éves háború kezdetéig tartó, s akkor valamilyen ismeretlen okból megszakadt Borsod vármegyei ablicenciálások

399 Miskolcon mennyiben tették saját szőlőbirtokukban extraneussá a miskolci jobbágyakat, források híján nem követhetjük. Mint ahogyan az extraneitás kérdése általában nehezen követhető, mind a miskolciak más helységben való birtoklása, de különösen a Miskolcon birtokló extraneusok esetében. A dézsmajegyzékek alig tüntetik fel az extraneusokat ill. azt, hogy hová valók, többszáz dézsmaadónál pedig még a vonatkozó aktaanyag és a jegyzékek összevetése esetén is körülményes lenne az extraneusokat a helybeliektől elválasztani. A legkorábbi Borsod vármegyei dézsmajegyzék 1533-ból való és Diósgyőr bordézsma-lajstromát őrizte meg.

400 így a legelső név szerinti miskolci dézsmaadókat mint diósgyőri extraneusokat ismerjük. A Miskolc határán lévő Lyukótorok (Lwkothorok) diósgyőri Promontorium (Lyukoldal-Likoldal néven Miskolcon is van szőlőhegy) 14 dézsmaadója közül 1533-ban 13 miskolci illetőségű (Jacobus Zalkodj, Paulus Bona, Antonius Tothpal, Blasius Thot, Petrus Doka, Johannes Was, Paulus Thot, Matheus Rakos, Simon Chonka, Anthonius Kysbalas, Egidius Chyzar, Petrus Warga, Petrus Molnár). A Kerekhegyen (Kerek hegh) pedig a 11 miskolci fizet dézsmát a 13-ból (Jacobus Golyas, Simon Derekas, Johannes Gombos, Jophannes Kechkes, Stephanus presbiter, Michael Thar, Paulus Thar, Dyonisius Zabary, Ladislaus Korosmas, Albertus Lanthos, Thomas Lazlo). 1549-ben, az első bordézsma-jegyzékben nem írnak össze Miskolcon extraneusokat, ellenben Diósgyőrben még mindig 15 miskolcinak van dézsmás szőleje (Forenses Myklczienses). Már N.Kiss Istvánnak a 16. századi miskolci jegyzékek alapján közölt csak a termésmennyiséget tartalmazó - táblázatából kitűnik, hogy az extraneus szőlők 10-30 köblös termésükkel a közepes-alacsony birtokkategóriába tartoznak. A nevek egyenkénti vizsgálata alapján 5 miskolci extraneusnak még a családneve sem szerepel az 1549-es bor- ill. gabonadézsma miskolci listáin (Németh, Papos, Kantos, Csonka, Derekas), ketten viszont Miskolcon csak gabonából adnak igen csekély, 15 kévés tizedet (Lantos András, Korozmás András). Ez utóbbiak miskolci zsellérek lehetnek, akik a miskolci gabonatermesztésből sem telkes jobbágyként részesednek. Mészáros György az egyetlen, aki Miskolcon borból is, gabonából is fizet, vagyis az egyetlen valószínűleg telkes jobbágy családfő. Nagy Pál, Csépán Balázs, Szíjártó Antal nagy miskolci jobbágycsaládok rokonságába tartoznak, akiknek családjából Miskolcon többen is (Csépánéknál 5-en) fizetnek tizedet szőlejük után vagy gabonából. Pokragyi Péter és Seres Benedek 398BmLt 501/1 l.k. 63-65. 399 Varga 1969 44-45. 400 OL Reg.Dec. Borsod 1533