Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)

III. A MISKOLCI BOR MINT JÁRADÉK - 3. Gabonadézsma-bortized

Puha (Máté/Mihály) Tökes (György,Balázs/Pál+Péter) Séra (Tamás/Séráné) 1583 Bányász (Miklós/Ambrus,György) Bonta (Lukács,Mihály/Miklós+Gergely,Máté) Czakó (Jakab,Mihály/Miklós) Csapó (Márton/Albert.Ambrus) Fenes (Márton/Imre+András) Ficak (György,Mihály/András,János) Kádas (András,Éliás/Péter,Sebestyén,János) Kerékgyártó (Mihály,Domokos,Benedek,Kristóf/György,Péter) Kun (Máté/Lörinc) Lantos (András,János,Mihály/Demeter,Farkas,Miklós) Losonci (Mihály,György/Márton,Péter) Major (Kelemen,Ambrus) Mészáros (Mihály,Simon/András,Balázs,Domokos+Antal,Kelemen) Nyíri (Imre/András,Benedek,János) Palló (Gergely/István,Máté) Szatócs (Mihály/Gáspár,Miklós) Szíjgyártó (Ambrus,Pál,Gergely/András,Miklós) Szűcs (András,István,János,Lőrinc/Jakab,Kelemen,Simon,Lukács,Tamás) Tökes (Gergely,Lőrinc,Máté/Tamás) Túri (János/Gergely+András,Benedek) Vas (Pál/Péter+Lukács) Várkonyi (Imre+Vince) Ha a legnagyobb dézsmamennyiségeket tekintjük 1549-ben, Kazai Mihálynak két szőlője is van, az egyik után 15 kassai köblös tizedet ad, ugyanakkor 6,5 kalangyás gabonatizede is kiemelkedő. Hasonlóan Kun Ambrus (6,5 köböl - 6 kalangya) és Kun György (6 köböl - 4,5 kalangya) is mindkét dézsmából sokat fizet, valamint Palló Benedek (9 köböl - 6 kalangya) és Varga Tamás 9 köböl - 4 kalangya), vagyis alig akad olyan gazdálkodó jobbágy, aki saját nevén mindkét dézsmából kiemelkedőt adna. 1583-ban Borbély Simon, Bakos György, Erdős Pál, Fűzi Bálint, Kormos Imre, Szabó Ambrus, Zabari Demeter adnak mindkét tizedfajtából jóval az átlagon felül, azaz az összes dézsmaadónak kevesebb, mint 1%-a. A két dézsmafajta fizetőinek társadalmi csoportjai - melyek, mint láttuk fedték egymást, ill. rokoni szálakkal kapcsolódtak - között abszolút számuk különbözősége mellett a birtokkoncentrációban látjuk a leglényegesebb eltérést. Az 1583-as dézsmafajták listáit nevek szerint egymás mellé rendelve (nem számítva a Szabó, Tóth, Varga, Nagy gyakoriságuk miatt értékelhetetlen családneveket) azt látjuk: a gabonadézsma fizetői között csak Bányai Péter, Borbély Péter, Sarlai András, Tar Miklós nevét vették fel kétszer, ez az összes gabonatermesztő 1,5%-a, ők alkotván a telkes jobbágyok elitjét; még a bortermelők között 23(!) dézsmaadó fizet két birtok után, Szíjgyártó Miklós pedig egyenesen 4 dézsmás szőlő után ad tizedet, vagyis a dézsmás szőlőbirtokok (számuk és nem területük szerint) 10,3%-a 24 dézsmafizető kezén van (őszes dézsmafizető: 484 fő), mely arányt a gyakori nevek bevonásával csak növelhetnénk.