Gyulai Éva: Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században (Officina Musei 3. Miskolc, 1995)
III. A MISKOLCI BOR MINT JÁRADÉK - 3. Gabonadézsma-bortized
nemcsak saját, hanem a diósgyőri végvár fenntartására is. 1597-ben, a mezőkeresztesi csata után Homonnai István panaszkodik Bornemissza András képében a vármegyénél, hogy „DiósGiőr vára, mely vár Nyári Pál Uramnál és Török István Uramnál köszös, igen wégház s erőtlen, sem gialogh, sem lovagh annia, ki abban az wégházban elégséges wólna, és ők nem is tarthatnak anny Lovast, gialogotth, kik az wégh háznak ótalmazására és wigiázására elégh lehetne, mert annak az Wárnak az mi Józága volt, ugi mint Miskolcz, Körösztes, Kövesd és egiéb faluk mind elpusztult, az kik éléssel és egiéb segítséggel tápláltak az DiósGiőry Witézeketth." 393 A zálogbirtokos várúr említette pusztulás Eger eleste után közvetlenül nem volt olyan mértékű, mint gondolnánk, hiszen 1598-ban 236 fő adott Miskolcon gabonadézsmát, és ezzel táplálta a diósgyőri vitézeket, vagyis mindig volt a jobbágytelken ülő családban ill. gazdaságban, aki a 16. században termeivénye után gabonából dézsmát adjon. A gabonafizetőknek a szőlőművelők számánál alacsonyabb értéke, a gabonafizetők és a bortermelők aránya mutatja, a szőlő több művelőt volt képes eltartani, s szabad forgalmával az is hozzájuthatott, aki a jobbágytelekhez igen nehezen. A portaszám, gabona- és szőlődézsma mutatóinak egymás mellé rendelése pedig azzal a tanulsággal szolgál, hogy a portaszámban, mint az adófakultás kifejezőjében erőteljesebben jelent meg a szőlészet, mint a gabonatermesztés, hiszen ez utóbbi nem követte a porták drasztikus csökkenését, sőt 1598-ban többen és több gabonát arattak, mint 1576ban. Ha két olyan évből (1549 és 1583), melyekből mindkét dézsmafajtát ismerjük, összevetjük a dézsmafizetőket (külön véve azokat is, akik többször adtak tizedet), 1549ben 130 olyan személy van, aki mindkét dézsmát fizette, vagyis a szőlőtermesztők 32%-a, a gabonadézsma fizetőinek pedig 53%-a, azaz minden második azok közül, akik arattak, szüretelt is, ill. minden harmadik szüretelő aratott is. 1583-ban 127 egyező személyt találtunk (szintén külön személynek véve mindazt, aki többbször is adott dézsmát), így a szőlőművelők 27%-a gabonából is fizetett, és a gabonatermesztők 48%-a bort is termelt, vagyis az arányok egy szűk emberöltő alatt alig változtak. Mindkét termeivénybői az összes dézsmaadó 20%-a, 1583-ban 18%-a adott tizedet, amely megfelel annak az aránynak (17,5%), amelyet N. Kiss István 1549-ből az egézs miskolci districtusra kiszámított. 394 A szőlődézsma-adók aránya az összes dézsmafizetőt tekintve 62% ill. 65% a két évben. Feltűnő, hogy az egyes „nagy" családokban milyen magas a kettős dézsmaadók aránya. 1549 Bakos (Tamás.György) Bana (András,Antal,Péter) Boros (János,Pál) Csépán (Antal,Lukács) Dákó (Máté,Márton) Dávid (Ambrus,Pál,Péter,Tamás) Gombos (István,Pál) Kalmár (Balázs,Kelemen,Márton,Orbán,Simon) Kovács (István,Pál,Benedek,Mihály) Korodi (Jakab,Péter) Kun (Ambrus,György) 393 BmLt 501/1 3.k. 1597. június 17. 394N.Kiss 1960 36.
